Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1907
F0RBER6ER LÁSZLÓ 1857 -1908. Mély megilletődés tölt el bennünket, midőn e helyen intézetünk gyászáról emlékezünk. Május hó 25-én egyik kedves kartársunk: Forberger László költözött el az élők sorából. 22 évig volt intézetünk tanára s ez idő alatt szelíd leikével, az iskola és a társadalom érdekében kifejtett buzgó munkálkodásával kivívta elöljáróságának elismerését, a tanuló ifjúság ragaszkodását, a társadalom tiszteletét, kartársai s barátai igaz szeretetét. — Szivének jóságával fölemelte magához a gondjaira bízott gyermekeket, kik az igaz tisztelet és szeretet melegével vették körül. Vezetőjük volt nemzetünk történelmének tanulmányozásában, vezette őket rajzoló s festő ügyességük kifejlesztésében; emellett azon fáradozott, hogy tanítványainak teste erős, a munkára alkalmas legyen. Minden szépért, jóért lelkesedni tudó szelleme s ügyes keze mindenütt ott volt, ahol a testi vagy szellemi nevelés érdeke munkára szólította. Kereste a munkát. Régi idő óta kezelte a gimnázium pénztárát; gondozta a tanári könyvtárt, hosszabb ideig őre volt az egyházmegye levéltárának, vezette az őt bizalmukkal megtisztelő egyházközségek anyagi és szellemi ügyeit. Bonyhád közönségének apraja-nagyja jól ismerte az elhunytat; hisz a város ügyeinek fölvirágoztatásában is elsőrangú szerepet játszott. Több jótékony intézmény őrzi emlékét. A Bonyhádi Tejcsarnok, az Önkéntes Tiizoltóegylet alapítóját, első vezérét tiszteli benne. Tevékeny szelleme azonban olyan vállalatokra is ösztönözte, amelyek nem feleltek meg a hozzájok fűzött szép reményeknek.
