Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1907
16 ErdyC. 672; tejes-út Zrínyi; tüzes-áldozat Károlyi Bibi, 189. újudvar R M K II 34; vak-seb Wespr. C 87 P P B v. o, vakablak, vak-szerencse Kr. Born: Préd 618 vég-vacsora, vég-végső és (főnév) vég; zabolás-lék C, zászlós-úr ma. zászlós-úr: baron, zazlos urne: barona Pesti: Nőm 24, 25. B.) Számnév mint jelző szerepel: égy-arány, Eg’ aran az aran színes zöld szin benne Mel. Pét; égy-járást egy folytában Deesi adag 195. hetedszak Matkó: B. Csák. 445. egy-testvér; sobrinus tehát melléknévileg P P Bl. harmad-ős: at-avus Bécsi C Prolog; másfel, harmadfel már a Codexek korában is előfordult. Igen gyakoriak az oly jelzős összetételek, melyeknek előtagja igei elem, igei melléknév. Első pillanatra talán azt lehetne hinni, hogy az igében kifejezett cselekvésnek az utótag alanya: pld. álló-gyümölcs: gy, mely sokáig eláll; Íródeák, d. a ki ír; vagy tárgya: vontarany a, melyet vontak stb. Annál gyakoribb azonban azon melléknévi igeneves összetétel, melyben az előtag az utótag célját vagy valamire valóságát jelöli. Maga az igenév lehet a jelen vagy a befejezett cselekvés igeneve s ez az összetétel jelentésén is érzik; pld. háló-ágy (Kár.) akasztó-fa és aludt-tej, vontezüst között érezhető némi különbség: első kettő, mint eszköznév a jelen idei használat után van elnevezve, tekintet nélkül arra, hogy a múltban vagy a jövőben ugyanannak a célnak hódol; utóbbi kettőben egy befejezett cselekvés által van jelezve az alapszó, melynek eredménye megvan a jelenben is. Megkülönböztetünk tehát -ó, -ő és -t -tt végii előtaggal biró igeneves összetételeket, melyek jelentésük szerint eszközt, helyet és valamivel foglalkozót jelentenek. 1. -ó -ő végű előtag: állóhely: 353 Statio Álló hel Murin, állóláb: columna, En. ű allo labit megerosseitem Döbr (14) állógyümölcs: téligyümölcs PP Bl szoritó-gyümölcs Nad : Kert 246 álló-tó Pesti Nőm bocsánandóbiin Nagysz C 322; csapó-kapu 1532: Ad pontéin lenatorium chapo kapu 0 L Nád 48; dagadozó betegség. K. Bécs, 1572. eladó-leány, Heit. Kron Elöl, szolgálóleányzó ma. eine-disznó (einő-emik). Nem czac az ártán, hanem
