Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906

12

uj századát. Annyi kedvező jel, annyi bátorítás, buzdítás, annyi jóakarat, jóindulat, áldozatkészség minden oldalról, hogy elcsüg- gedésre semmi ok nincs.

Csak éljen tanintézetünkben továbbra is az ősök szelleme, csak legyen a vezetőkben valódi hivatásérzet és lelkesiiltség, csak legyenek az intézet tanárai, miként a múltban voltak, úgy a jövőben is, a gondjaikra bízott ifjúságnak necsak tanítói, hanem nevelői is s az eddig tanúsított s tapasztalt hűség, odaadás és szeretettel hordozzák leikükön az ifjúság sorsát, — akkor intézetünk jövője elé a legszebb reményekkel s legerősebb bizo- dalommal tekinthetünk.

Istenbe, önmagunkba, a társadalom jobb részének jóindulata s felvilágosult szellemébe bízva, kezdjük meg az uj századot és az uj munkát.

Te pedig egyházunknak féltett kincse, drága gyermeke, gimnázium, légy terjesztője a valódi tudománynak és felvilágo- sultságnak, ápolója a tiszta erkölcsnek, erősítője a vallásos érzésnek; plántáld a csarnokaidba sereglő ifjak fogékony szivébe a honfi érzést és valódi humanizmust; nevelj az egyháznak, hazának és társadalomnak élő, munkás, tevékeny, jellemes tagokat, akik életük és közhasznú munkásságuk által bizonyítsák be, hogy ezen tanintézet, mely az ő értelmüket nevelte, jellemüket képezte, méltó az életre, megérdemli a társadalom pártfogását s beváltotta a benne helyezett szép reményeket. Amen.

A fenkölt szellemű, gyönyörű beszéd s rákövetkező záróének elhangzásával bevégződött az istentisztelet s az egész hallgatóság a gimnázium fellobogózott tágas tornatermébe vonult, melyet a szó szoros értelmében a zsúfolásig megtöltött. Gyurátz Ferencz dunántúli ev. püspök és Ihászi Ihász Lajos egyházkerületi felügyelő oldala mellett ott találjuk Perczel Dezső v. b. t. tanácsost, Tolnamegye képviseletében gróf Apponyi Géza főispánt, Dőry Pál alispánt, Simontsits Elemér főjegyzőt, Tóth Ödön tiszti ügyészt, Hazslinszky Géza törvényszéki elnököt;