Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1905
20 olvasztásának kérdése. A negyvenes és hatvanas években a tervezet is készen volt és az egyesítés már a megvalósulás előtt állott, a mikor a törekvés az utolsó pillanatban újra hajótörést szenvedett Unger Mihályt az 1812. év nyarán a paksi gyülekezet lelkészévé hívta meg. Ennek következtében lemondott tanári állásáról és helyébe megválasztották az 1812. év október 15-én tartott esperességi gyűlésen Druglányi Dávidot, ki tanszékét azonnal elfoglalta. Az esperesség az 1812. évi gyűlésén a tanári lizetést leszállítja. E gyűlés jegyzőkönyve szerint az újonnan megválasztott tanárnak biztosit: 1. Készpénzben 200 irtot 2. Terményekben 40 pozsonyi merő gabonát és 3. Tandíj fejében minden tanuló után 5 frtot. A tanári fizetés ezen leszállítása nem tulajdonítható a protestáns áldozatkészség csökkenésének. Ellenkezőleg ez az áldozatkészség évről évre nyilvánul és az esperességi gyűlés is mindent elkövet, hogy azt ébren tartsa. így a lelkészi kar abban állapodik meg, hogy minden hivatalba lépő tagját adakozásra szólítja fel. Ezen felszólítás nem marad eredmény nélkül, mert az 1813. évben három uj lelkész az alaptőkét 18 írttal növeli, évi járulék címén pedig 8l/a frtot ajánl fel. De nemcsak a lelkészek áldoznak az iskolára, hanem mások is; mint pl. W a 11 a n d t J a k a b varsádi lakos 100 frt. alapítványt tesz. Az 1814. évben már az anyagyülekezetek tanítói is adakoztak az évi szükségletekre. A jegyzőkönyv szavai szerint »több gyülekezet, lelkész és tani tó nem fizeti rendesen a felajánlott évi járandóságot«, miért is a gyűlés felkérte Lágler György alesperest, hogy e hátralékokat Tolnában, Novák Jakab esperest pedig, hogy Baranya és Somogymegyében hajtsa be. Ekkor szólítja fel az esperesség a leánygyülekezeteket, és azok tanítóit is, hogy — miután azok a szt.-lőrinczi iskola áldásában éppen úgy részesülnek, mint a többi gyülekezetek, illetőleg azok lelkészei és tanítói — szintén ajánljanak fel valami évi segít-
