Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1902
6 S nagy szerencséje hazánknak, hogy alighogy az írók lelkes kis csapatja a nemzetet felrázta tespedéséből, a reform-pártnak úgy a gazdasági, mint a közjogi reform létesítésében két oly hatalmas uezérembere támadt, mint Széchenyi István gróf s Kossuth Lajos. Széchenyi 40 év tapasztalataival, lángészszel s óriási vagyonával állt hazájának szolgálatába, társadalmi úton létesített közművelődési s közgazdasági társaságokkal igyekezett nemzetét a műveltségben európai színvonalra emelni s jólétben a nyugat művelt nemzeteivel egyenlővé tenni. A közjogi függetlenséget a jólét s műveltség természetes következményének tekintette. Óriási tevékenységét látható siker is koronázta, nemzetünk nehány év alatt minden téren óriási haladást tett; az ipar fejlődésnek indult, a Duna lassanként visszanyerte azt a nagy kereskedelmi jelentőségét, mivel az előbbi századokban birt; a földművelés s állattenyésztés, az okszerű gazdálkodás csodás eredményeit mutatta s ami tán a legfontosabb: a nemzet maga felbuzdult a szép sikereken, visszanyerte önbizalmát s lázas tevékenységgel igyekezett megvalósítani nagy fiának jelszavát, hogy: Magyarország n'em volt, hanem lesz. Széchenyi munkásságával párhuzamosan folyt Kossuth működése. A két nagy hazafi eszméje ugyanaz volt, t. i. független, hatalmas Magyarország; csak útaik, melyek e czél eléréséhez vezettek — voltak különbözők, mert Kossuth a gazdasági felvirágzás fő feltételét az-ország közjogi függetlenségében, a bécsi kormány gyámkodása alóli felszabadításában kereste. S inig Széchenyi egymásután léptette életbe fontosabbnál fontosabb gazdasági reformjait, Kossuth az országyűlés ellenzékében követelte az országnak a pragmatica sanctióban biztosított jogainak visszaállítását. Lebilincselő szónoki tehetségével, ragyogó tollával, ellentállhatatlanul hatott a
