Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1902

h

sem vegyült, felejtve voltak a régi súrlódások, a különféle pártok, nemzetiségek, vallásfelekezetek lelkesülten nyújtottak egymásnak testvéri jobbot a »S z a b a d s á g zászlói alatt.

Sajnos, az általános öröm nem tartott sokáig, hazánk egén vészes felhők kezdtek tornyosulni. A react iónár ius udvari párt teljesen hatalmába kerítette a jószivii, de gyenge, erélytelen s beteges királyt s hozzáfogott hazánk leigázásához. A magyar kénytelen volt fegyverhez nyúlni, hogy jogait, meg védhesse; s csakhamar a fegyverek zaja tölté be az egész országot. Véres, de dicső k ü z d e 1 m e k napjai köszöntő t- tek be hazánkra. Az ádáz gyűlölettel harczoló nemzetiségeket s a rendes, jól fegyverzett császári csapatokat a szabadság lobog ó j a a 1 a 11 k ü z d ő honuédeink v é r e s csatákban tönkre tették. Az óriási orosz birodalom seregeit kellett segítségül hívni, hogy a szabadságát védő országot 1 e i g á z h a s s á k.

Szomorú elnyomatás napjai következtek a dicső harczokra; jobb azokra fátyolt vetni, mert emlékük csak szunnyadó fájdalmakat keltene életre és már-már behegedt sebeket tépne fel. A nemzetet megfosztották jogaitól, bekebelezték az osztrák birodalomba, kitörölték a szabad népek soraiból.

De a nemzet jogairól 1 e nem m on do11, az új jogviszonyt el nem ismerte s szabadságra való igényeit és reményeit föl nem adta. S a haza bölcsének szavait: » A ni it er ő és h a t a 1 o m elvesz, a z t i d ő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de a m i r ő 1 a nemzet maga le m o n d o 11, annak v i s s z a- szerzése mindig nehéz és kétséges« — igaznak bizonyultak. A »(lesammtmonarchie< lehetetlenségnek bizonyult, sem Bach erőszakoskodása, sem Schmerling félalkotmányossága nem voltak képesek ezt összetartani; az

10