Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1898
9 János Zsigmondé: Erdély, Arad, liékés. Bihar, Csanád, Csongrád, Külső-Szolnok, Temes és Zaránd (Temesköz : Temesvár. Lugos. Heese és Becskerek). Az ország többi föl nem sorolt része a töröké lett. A békét mindkét fél elég őszintén tartotta meg egészen 1550 okt. haváig, mely időtől kezdve mindig több és több adatot találunk a béke megszegésére vonatkozólag. 1547. szept. 22. ugyan a béke megszegésével Zrínyit panaszolja be a budai pasa, de későbbi adataink a törököt tüntetik föl mint békeszegőt Zrínyi 1550. okt. 31-én kelt levele szerint a bosnya pasa kádastól átkelt a Száván és Zrin alá ütött. Nov. 26-án újra panaszkodik, bogy az ellenség napról-napra pusztítja a végvárakat. Decz. 10. és 12-én felpanaszolja, hogy a török újabban Vinodol, Iváncs, Jamnicza, Kostajnieza, Zrin és llrasztovicza környékét pusztítja és számos foglyot visz el. 300 lovasával, — úgy mond, — nem képes a bosnyai, pozsegai, hlevnói és herczegovinai szandsákok ellen semmit sem tenni. „Ilyen fegyverszünet mellett — Írja — azt a kevés helyet is, a mi megvan, elvesztjük.“ S minden levelében hangsúlyozza, hogy ő maga a fegyverszünetet szigorúan megtartja.1) Ezalatt Erdélyben is kiélesedtek a viszonyok I*'rater (íyörgy és Izabella között annyira, hogy az utóbbi a szultán segítségében bizakodva, Szalánczi ,Jánost küldé segítségért Kaszim budai pasához, a ki sietett is e hívásnak eleget tenni. Nem jutott azonban be Erdélybe, mert Tótváradon hírét vette, hogy Izabella és Kráter György kibékültek. A maros-illyei táborból értesíti nov. 2-án az erdélyi rendeket, hogy nem nyomul tovább, ha Fráter Györgytől elfordulnak s a szultán védencze, János Zsigmond köré csoportosulnak.2) Az 1551. év folytatása az 1550. nov. és dec. hónapokban megkezdett küzdelmeknek. A parancs, melyet a szultán Ali pasának küldött, igen rövid volt és csak ennyiből állott: „pusztítsd tűzzel vassal Ferdinand határait, s dúlj föl mindent Ausztriáig és a Kárpátokig.“ Es ez a kegyetlen parancs nem maradt puszta szó. A merre tekintünk, mindenütt romlás, mindenütt pusztulás. Kivette részét a bajból úgy a Dunántúl, mint a Felvidék, s kivette részét még keservesebben a Tisza-Marosszüge egészen Erdélyig. Zrínyi már ja.n. 23-án tudja, hogy a bosnyai és hlevnoi pasák készülődnek8) s már fobr. 8-án irja, hogy a horvát várakban csak pusztulást lát. Pénze nincs8 sehonnan sem kap.*) Márcz. 19-én már arról értesülünk, hogy a horvát részeken portyázik a török, Zrin és Pedd várak alatt gyalog-, Prekoverszky alatt pedig egy lovas török csapat zsákmányolt.*) 1) Okmányt. 20. k. ISO—137. 2) Verán. VII. 155. I. TörUk-magyarkori államokmt. I. 5. 3) Okmt. 29. 139. old. 4) Okmt. 29. 144. old. 5) Okmt. 29. 147. old.
