Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1898
27 Már már kivonult az országból a török-tatár, midőn János Zsigmond utól- érte s megverte őket, a zsákmány és foglyok egy részét pedig visszavette.1) Ugyanezen sereg Rimaszombatnál is vereséget szenvedett Balassa Menyhért csapataitóla), valamint szept. 15 után Ilomonnay Istvántól Kapus mellett. A János Z-dgmond segítségére menő török sereg Pertaf pasa vezérlete alatt április 25-én indult 30000 emberrel Gyula ellen.1 2 3) S mig e sereg Gyulát ostomolta, más török csajtatok májusban Király telke várát rabolták ki Tokajnál.4 5) Tokajt magát azonban hiába ostromolták, mert Kalvásy Mátyás és Raninger Jakab hősileg védelmezték. A török császár halálának hírére Tokaj ostroma abban maradt6) s a közfigyelem Gyula féle fordulhatott, A királyi fegyverek itt sem voltak szerencsésebbek a dunántúliaknál, mert noha Kerecsényi László várparancsnok 9 hétig vitézül védelmezte a várat, szept. 2-ánu) mégis kénytelen volt szabad elvonulás teltétele mellett feladni. Az adott szó daczára az elvonuló őrség felkon- czoltatott, Kerecsényi pedig fogságba hurczoltatván, Belgrádban méreg által meggyilkoltatott.7) A legerősebb vár elfoglalása után a kevésbbé erősek itt sem tarthatták magukat, rövid időn Világos s egyebeken kívül Boros-Jenő is befogadta a törököt.8) Szolimán halálával Szigetvár alatt, a török hatalom rohamos hanyattásnak indult s ha még egy ideig tartotta is magát, mégis mindig csak kitűnt, hogy a nagy szultán életével volt összekapcsolva a birodalom nagysága. Nem hiába nevezi Acsády a most tárgyalt időszak és a 15 éves török háború előtti időt a hosszú béke korszakának. Szolimán utódai nem voltak hódi tők; a zsitvatoroki béke az ellenefeleket egyenrangúaknak ismerte el. Ettől fogva a török hatalom mind mélyebbre sülyedt, annyira, hogy Temesvár bevételével 1716-ban egész Magyarország felszabadult a török iga alól. Róth Aladár. 1) Verán. II. 118 2) II. o. 3) Ilorv. III. 265, Acsády 366. 4) Voran. II. 112. 5) Verancsics II. 117. Ilorv. III. 272. 6) Verán. II. llő és Horv. III. 266. 7) Verancs. II. 115. 8) Verancs. II. 116, Ilorv. III. 267. A
