Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1896
6 <§<► szine-java; itt képeztetnek ■ ki az országban vezérszerepre, do mindenesetre a művelt társadalmi állások betöltésére hivatott egyének. Mindenekelőtt azon kérdést döntsük el, bogy ki tanítsa a középiskolában a v a 11 á s t a n t ? E kérd és körül korábban hosszas vita folyt, ma azonban már a vita egészen megszűnt. A győzelem azon felfogásé lett, a mely valóban egész természetszerűleg követelhette az elismerést maga számára. A vallástant u. i. úgy, hogy attól kellő eredményt várhassunk, senki más nem taníthatja a középiskolában, mint hivatásos lelkész, a ki tehát a vallás tanának egrész rendszerét ismeri. Le«1- újabb időben evangélikus középiskoláink egymás után tesznek is lépéseket, hogy theológiát végzett külön hitoktatójuk legyen, a ki így minden idejét a reá bizott ifjak lelki gondozásának szentelje. S ez egész helyesen van, mert ha minden tárgynál megköveteli a, modern paedagogia, hogy azt szakemberek tanítsák, nem kevesebb joggal kivánja meg ezt az ifjak vallásos nevelését szivén hordó kegyes érzület. A vallásfant tehát a középiskolában theologiát végzett egyén tanítsa. Ennek személyére immár követelmény, hogy a mint egyrészt mély, igaz hit lakozzék benne, mely egész személyiségéből sugározzék, úgy másrészt tárgyán teljesen uralkodjék s azt psychologiailag helyesen kezelje, tehát tudjon tanitani is. Minthogy ép ezért alapos neveléstani ismereteinek kell lenni, nem jogosulatlan azon óhaj, hogy külön vallástanári vizsga adja meg a képesítést e tárgyr kezelésére. Nem ok nélkül foglalkozunk itt a tanár személyiségével, mert valóban nem lehet eléggé hangsúlyozni annak végtelen fontosságát ép a vallás tanításánál. Mert, ha fontos tényezőjét alkotja is a tanítás sikerének minden tárgynál a tanár személyisége, kétségtelen, hogy oly jelentőséggel egyiknél sem bír, mint épen tantárgyunknál. E tárgy az, a mely a legfőbb mértékben kíván a tanítványok érzületére hatni s e téren sohasem fog annyit eredményezni a legjobb tankönyv sem, mint az oly tanár, a ki tárgyán teljesen uralkodik, azt valóban átérzi s annak
