Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1894
15 — szonyokat röviden megismerteti, felsorolja a lőrinczi iskola tanítványainak neveit az első két esztendőben. Az első évi tanulók névsora elé e szavakat Írja fel: „ . . . nomina discipulorum cursu anni scliolastici primia második évi tanulók neveinek felsorolását pedig kezdi ezzel a felírással: „Corsu anni scholas- tici Il-di, Anno 1807 8.“ Tehát minden kétely kizárásával mondhatjuk, hogy az esperesség a szt.-lőrinczi iskolát az 180ö/7-i k i iskola évben nyitotta meg. Az 1798. évben megindult munka tehát végre befejezéshez jutott. Az esperességet, a mint láttuk, az a czél ösztönözte az iskola felállítására, hogy legyen oly orgánuma, a mely a gyülekezetek iskolái számára hazafias érzelmű és a haza nyelvében jártas tanítókat neveljen. De e czél csak egyik feladata maradt az iskolának, mert mindjárt az alapításkor kötelességévé tétetett az is, hogy a mag a- sabb iskolákra készülő ifjaknak alapot nyújtson a további előmenetelre. Hosszan tartott a küzdelem, de nagyok voltak az akadályok is, melyeket el kellett távolítani. Nem szükséges ezeket az akadályokat elsorolnunk, elég, ha hivatkozunk a Bene-féle javaslatban elmondott szegénységre és közönyösségre, melyeknek legyőzése magasra emeli azon férfiak érdemeit, kiknek az eszme megvalósulását köszönhette. Nagy István, Lágler György, Novák Jakab és esperességiink többi buzgó lelkészei hallhatatlan nevet szereztek magoknak a protestáns egyház előtt. De megérdemlik, hogy az egész társadalom kegyelettel emlékezzék meg róluk, mert hiszen nem csak a protestántismusnak ügyét szolgálták, mikor a gyenge erők egyesítése által századokra kiható művet teremtettek, hanem szolgálták a társadalom érdekeit, a magyar nemzeti eszmét, a magyar hazát! Az esperességi iskola működése Sár-Szt-Lörinczen. A szt.-lőrinczi iskola történetében két korszakot kell megkülönböztetnünk. Minthogy ezen korszakokban az iskola feladata és annak szervezete egymástól lényegesen eltérő volt, szükséges,
