Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1893

6

„A nevelés bal irányt vészén elvont házi körökben:

A csak alig dadogó kisded követelni tamil már,

És makacsul paczkáz a túliágy, gyáva szüló'kün ;

Vágya parancsképen szól a kis zsarnok uracsnak,

Szófogadatlanság, daczolás feddetlen űzetnek —

Oh nem így edződnek magasabb czélokra törendő'

Férfiak, a honnak gyámoszlopi, diszei később,

Öntagadás, felsőbb iránt mély tisztelet, éji S nappali munkatürés, szigorú fegy, durva keménység Nélkül; nem puha kény serdit polgári erényre“.

A szülő lévén a gyermek legelső nevelője, magától támad az a kérdés: vajon megmarad-e ebbeli kötelessége akkor is, a mikor az iskola, nevezetesen, a mikor a középiskola fogadja magába az ifjút?

Azt hiszem, a sziilo ezen kötelessége nem szünhetik meg a nevelés befejezése előtt és feladatát nem bizhatja csupán az iskolára, már csak azért sem, mért a tanuló a napnak csak néhány óráját tölti az iskola felügyelete alatt, a nagyobb rész ellenben a szülői házra esik. Mivel a tanuló idejét az iskola és szülői ház között osztja meg, következik, hogy a nevelés további munkája épen úgy terheli az szülőt, mint a nevelőket. Sok szülő ugyan — jegyzi meg Schrader V. — abban a véleményben van, hogy mikor gyermekét a nyilvános iskolára bízza, azzal magáról teljesen elhárítja a nevelés gondját és felelősségét. Azonban ezeknek is be kellene látniok, hogy felfogásuk téves — ha meggondolnák, hogy a gyermek értelmére, szívé e és akaratára nemcsak az gyakorol befolyást, a mit tanítójától hall, a mire figyelmét irányozza; hanem talán sokkal inkább az, a mit a szülő beszél és cselekszik.

A szülő kötelessége az iskoláztatás megkezdésekor ezek szerint csupán módosul, de meg nem szűnik. Az iskola magára vállalja a nevelés gondjainak egy részét, de annak másik — és pedig — jelentékeny részét meghagyja a szülői háznak. A nevelés gondjainak megosztása azonban nem áll abból a merev elkülönítésből, a hogyan az örökösök valami hagyatékban osztozkodnak. Korán sem; hiszen az iskola és a szülői ház törekvése, czélja ugyanaz, t. i. a gyermeket valódi emberré nevelni: