Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1891

r

‘—Mr 7 . »Tárnok korunkban már nem felelnek meg az igényeknek. Nem azért, mintha azokban nem volna meg a haladás, a törekvés szelleme a modern igények kielégítésére, hanem mivel a.legtöbb esetben nem rendelkeznek a kellő eszközökkel, hogy a korral lépést tartsanak.

Olvasva Nagy méltóságod jelentéseit, egy helyen a csonka középiskolák tökéletlenségét találjuk kifejtve. Más helyen szemünkbe tűnnek azon szavai, melyek szerint a „középiskolák rendezésén kivid azok fejlesztése volt a czél“, továbbá, hogy „minden alkalmat és módot megragad, hogy a még elég nagy számú csonka középiskolák kiegészíttessenek“. Nagyméltóságod jelentéseinek ezen szavai arra bátorítanak bennünket, hogy előadjuk azon alázatos kérelmünket, mely szerint középiskolai tanügyünket a bonyhádi ág őst. hitv. evang. algym- nasiumnak n y o 1 c z osztály líra való kiegészítése által előmozdítani uiéltóztassék. Ezen kérelmünk mellet szól:

1) a bonyhádi algymnasium életképessége, 2) azon magyar nemzeti missio, melyet az intézet e német ajkú vidéken kifejt,

3) azon aránylag csekély, áldozat, mely a kiegészítésre szükséges és végre 4) az az áldozatkészség, melylyel a fenntartóság és a közönség a kiegészítés ügyét előmozdítani kész.

Mielőtt az itt előre bocsájtott indító okaink valóságának kimutatásába fognánk, ki kell jelentenünk, hogy mi e lépésünkre csupán a bonyhádi algymnasium kiegészítését óhajtó lakosságtól nyertünk megbízást, mely vallás különbség nélkül egyiránt szivén hordja ezen felekezeti iskola fejlesztését. A fenn- tartóságtól nem kértünk erre mandátumot, de tudjuk, hogy abban megvan a hajlandóság az iránt, hogy az állam segítségével az iskola kiegészíttessék; sőt azt is állíthatjuk, hogy ennek érdekében már a mozgalom is megindult. Ennél fogva mi csak az érdekelt közönség nevében fordulunk Nagyméltóságodhoz, mint a ki az 1883. évi középiskolai törvények adta jogánál fogva hivatott a kiegészítés ügyét kezébe venni és azt a fenntartó testülettel egyetértőleg megvalósítani.