Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1891

—*® 4 (Értések kútforrása pedig nem volt más, mint az az óhajtás, hogy e hazát mindenki nagynak és boldognak lássa. Ez serkentett mindenkit a kitartásra, ez késztette a társodalmat mindenféle áldozatokra.

Ha a mai állapotokat * a 25 év előttiekkel összehasonlítjuk, óriási különbség ötlik szemünkbe.- A mi akkor jó volt, ma már elavult; a mi akkor az igényeket kielégítette, ma már a szükségletnek sem felel meg. Ezt halljuk napról napra a társoda- lom minden rétegében, ezt olvassuk évről évre a kormány jelentéseiben. így a vallás és közokt. m. kir. minister évi jelentéseiben ott találjuk azt a kijelentést, hogy az algymnasiumok ma már nem elégitik ki az igényeket, pedig azok a múltban a közműveltségnek fontos tényezői voltak,

Tolnavármegyében, mint mindenki tudja, nincs teljes középiskola. A megye lakossága ennek hiányát mélyen érezle, azért több Ízben tett kísérleteket annak létesítésére. Legutóbb — egy pár évvel ez előtt — a megye vezetői indítottak meg egy mozgalmat, melynek az volt a czélja, hogy az annyira óhajtott főgymnasium Szegzárdon állíttassák fel. Ez a mozgalom azonban akkor eredményre nem vezetett és igy e kérdés egy időre szünetelt.

Alig egy éve a kérdés újra felmerült. Ugyanis a bonyhádi algymnasium igazgatója tekintetbe véve a kor és a viszonyok követelményeit; tekintetbe véve a taníttató szülők óhaját; tekintetbe véve a magas tanügyi kormány azon közhelyesléssel fogadott kijelentését, mely szerint minden alkalmat és módot megragad, hogy a még elég nagy számú csonka középiskolák kiegészíttessenek stb.: azt az indítványt terjesztette az isk. nagybizottság 1891. junius 25-én tartott gyűlése elé, hogy az mondja ki, miszerint elérkezettnek látja az időt arra, hogy a bonyhádi algymnasium kiegészíttessék.

Az érvek fontossága, a valószínűség, hogy a terv kiviteléhez szükséges feltételek el is érhetők, a nagybizottságot a következő határozatra indították: A bonyhádi algymnasium kiegészítésének eszméjét helyeslőleg fogadja és azt pártolólag