Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1890
május 24-én járult az ITr szent asztalához. A más valláshoz tartozó gyermekek vasárnaponként és a kijelölt ünnepnapokon saját egyházaik isteni tiszteletére jártak el. Tanév közben látogatásukban résszesitettek bennünket ngs Nádosy Kálmán esp. felügyelő úr és az isk. nagy és kis- bizottság számos tagja úgy az egyháziak, mint a világiak részéről. Nagy szomorúságunkra egyházmegyénk mindnyájunk által tisztelve szeretett egyházi lejét, nt. Bauer Adolf főesperes úrat nem üdvözölhettük körünkben, mert súlyos betegsége min engedte meg, hogy iskolánkat meglátogathassa. Buzgón kérjük a Mindenhatót, hogy intézetünk jólétét annyira szivén hordó lelkes férfiút, a tanárikar és az ifjúság szerető barátját részesítse az ő kegyelmének kiapadhatatlan forrásában, adja vissza előbbeni jó egészségét és fáradhatatlan munkaerejét! A nagyin, m. kir. vallás- és közokt. miniszter ezen tanévben nagys. Spitkó Lajos főigazgató úrat bizta meg iskolánk meglátogatásával, a ki április 27-én érkezett hozzánk, s miután két napon keresztül úgy a tanítással járó minden körülménynyel, valamint az iskolai helyiségekkel, berendezéssel és fölszereléssel, továbbá az igazgatói ügykezeléssel megismerkedett, április 30-án a tanárikart értekezletre hívta. A fölvett jegyzőkönyv szerint elismeréssel nyilatkozót a tanárok munkásságáról, az ifjúság szorgalmáról és az intézet hazafias szelleméről; az iskolai helyiségeket és a berendezést megfelelőnek, valamint az ügyvitelt teljesen rendben találta; azonban a szertárakra nézve az a véleménye, hogy lassan fejlesztetnek és igy kívánatos, hogy azok gyarapítására nagyobb összeg fordittassék. Meg kell emli- // tenem, hogy O Nagysága a mily lelkiismeretes pontosságot fejtett ki minden körülmény megvizsgálásában, épen olyan őszinte jó indulattal tett mindent megbeszélés tárgyáva; azért látogatására csak tisztelettel tekinthetünk vissza, s az elismerés adóját a legnagyobb készséggel nyújtjuk feléje e helyen is. A fentartó testület a lefolyt évben ismét új terheket vállalt magára. Már az előző esztendőben határoztatott, hogy lelkészek, tanítók és a gyülekezetek kérdeztessenek meg: hajlandók-e
