Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1882
1. Jelentés az 1882/3-iki tanévről. r*j ;■ ' • *>' Az 1882/3-iki tanév a szeptember hó három első napján tartott beiratások s egy vásári nap közbejötté után szept. hő 5-én nagyt. Schleiniug Károly, kiérd, esperes úr, több iskolai nagy- és kisbizott- sági tag és vendég jelenlétében, az igazgató és nagyt. Scbleining Károly esperes urak buzdító és serkentő szavaik után a törvények fölolvasásával ünnepélyesen megnyittatván, a rendes előadások szept. bó 6-án vevélc kezdetüket. A fentartó egyházmegye nemes áldozatkészségének újból fényes jelét adá, midőn számba véve a helyi viszonyokat az általa föntar- tott intézetben működő tanárainak anyagi helyzetén javitólag úgy törekszik segíteni, hogy számukra alkalmas, megfelelő lakásokat építtet. — Ugyanis a múlt esztendőben egy harmadik tanári lakást s hivatalos szobát építtetett és a volt hivatalos szobát tanszergyüj- teményi és könyvtári helyiségül engedte át. Algymnasiumunk belső berendezését, felszerelését illetőleg is évről évre gyarapszik s a kor igényeinek megtelelően rendezi be magát, szereli föl tantermeit. — Az iskola év elején egy nagy csigán járó kettős fekete táblát vett 70 írton, mely a czélnak teljesen megfelelőnek bizonyult. A tanítás általában kedvező egészségi viszonyok közt a szokott szünnapok kivételével az egész éven át minden megszakítás nélkül folyt. — Fordultak elő ugyan makacsabb betegségi esetek is, a melyek tauulőink némelyikét az iskolába járástól hosszabb ideig visz- szatartották; de járváuyképen nemcsak a tanuló ifjúság között nem lépett föl semmiféle epidémia, hanem Bonyhád városának szerencsés helyi fekvésénél fogva a tiszta, egészséges levegő nem engedte beférkőzni a sokszor másutt kegyetlenül dühöngő, pusztító halálférget. A tanuló ifjúságnak iparkodására és magaviseletére nézve a tanári karnak átal 'mos megelégedését jelezhetem ugyan; — habár nem tagadhatom, hogy fordultak elő esetek, a mikor a tanári karnak a szigorúbb rendreutasítás és erősebb sarkallás eszközeihez is kellett folyamodul, sőt egyik növendékünknek, kinél miután sem az atyai intésnek, sem pedig az erősebb dorgálásnak a kívánt hatása nem volt, a tanári kar azon tanácsot adta, hogy az intézetet hagyja el és próbáljon más pályán szerencsét. —
