Bizalmas Értesítések 1931. szeptember-december

1931-10-12 [1477]

§ L'cn d o a b 6 1 jelentik: A Gontemperary Review októberi számában G,B.R. Gedye hosszabb cikket irt a francia politikai és pénzügyi befolyás terjeszkedéséről Középeurópáöan. A cikk a magyar pénzügyi helyzettel is foglalkozik és azt irja, hogy a pénzügyi politika osszeeutlását már másfél évvel ezelőtt mindenki látta Budapesten, de Bethlen István gróf ugy kezelte a sajtót, hogy senki sem merte ezt a véleményét nyilvánosságra hozni« A Bethlen-rendszer a külföldi sajtót is annyira ellenőrizte, hogy a külföldi lapok tudósítói sokszor még tlyan "érdekes történetek"-et sem Írhattak meg, ámeneknek egyáltalán nem veit nemzeti, politikai vagy gazdasági jelentőségük, így aztán,a komoly aggodalmak a magyar pénzügyi vezetessél szemben egyáltalán nem láthattak napvilágot* aminthogy ez volt a célja a magyar sajtópolitikának. A cikkíró itt hivatkozik egy másik cikkere, amelyben kifejtette, hogy a csehek is csaknem hasonló módtn kezelték a külföldi sajtót csaknem hasonló eredménnyel. Azok ellen a külföldi tudósítók ellen, akik nem vigyáztak a legapróbb dologra is, "besúgókampányt" indítottak Budapesten azt akarván elhitetni* hogy csen zsoldban vagy pedig a bolseviklek szolgálatában állnak* A jólinítL>mált diplomaták Kóreben azonban csendes derültséget keltett ez az erőlködés. .Bethlen sajtó-rendszere hatásos volt. de nagyon sokba került. Karolyigróf semmivel sem bizonyíthatja be jobban, hogy őszintén akarja a takarékosságotk mint ha csökkenti a túlzott sajtókiadásokat. Be kellene látnia, hogy ha szabadon hagyja kritizálni a külföldi sajtót és nem akadályozza meg,a visszaélésekről szóló híreket, akkor a külföldön az a megnyugtató érzés terjed el, hogy Magyarországon nem akarnak semmit sem titkolni. A továbbiakban a cikk elmondja, hogy a magyar pénzügyi válság ugy következett be, hogy az államháztartói deficitjét a Hitelbanktól igénybevett kölcsönökkel fedezték. A két legnagvobb bűnös a honvédelmi miniszter es a kultuszminiszter volt. Csodálatos, hogy egyes tárcáknál milyen sokat költöttek bizonyos dolgokra. Különösen sok ment a sajtóalapra, továbbá pólóra és hasonlókra költötték a pénzt. Bethlen lemondásáról azt írja a cikk, hogy nem valószinü, hogy francia befolyásra kellett volna otthagynia állasát, hiszen akkor legelőször az agressziv és olaszbarát Gömbősnek a távozását követelte volna Franciaország. Bethlen bizonyára belátta azt is, hogy a jelen körülmények között csak a kisantanthoz való közeledés •ldnatja meg a helyzetet s ő a brilliáns politikai rpportunista ezt a feladatot meg is tudta volna oldani, de Bethlen István gróf, az erdélyi fejedelmek unekáia inkább másra bízta, hogy kezet nyújtson Benesnak, a tanítóból lett cseh külügyminiszternek, aki Bethlennek olyan elkeseredett személyes ellensége volt. Károlyi gróf mérsékelten franciabarát és mérsékelt legitimista és igy alkalmas arra, hogy megvalósítsa a Habsburgrestaurációt, ha a franciák ezt kivannak. De ha erre kerül a sor, Gömbösnek a legitimisták fanatikus ellenségének előbb távoznia kell, /MTI/