Bethlen Almanac 2001 (Ligonier)

The Hungarian Reformed Federation of America

Édesanyám emléke

Csupa csalódás volt az élte,

Bár az Istent boldogan félte, Megnyugodott: vigaszra lelten Hogy Istennek nevelt fel engem.

Ezért sohsem panaszkodott, Áldotta a vándorbotot.

De jaj, szívem gyógyíthatatlan,

Hogy szívétől messze szakadtam, Nagy önvád bús lelkemet fúrta,

Hogy nem találtam vissza-útra,

Mert a siker cserbenhagyott,

Terv, álom, cél ma már halott.

Pedig harcoltam érte folyton, Alkony-sugára leszek otthon,

S úgy csókolom sugárözönbe,

Mint nap, ha útját megköszönte,

Vissza száz színnel fizetem, Amennyi jót tett énvelem.

De ki elhagyja ősi házát,

Szívén balsors tövise jár át,

Lelkén felhő, komor borulat,

Anyja sírjára sem borulhat.

így száz betelt vágy is kevés, Ez a legnagyobb büntetés.

Szegény anyám, így költözött el Nagybánatú siralmas ősszel,

Ajkán sóhaj, fia nevével,

Megbékülve a földdel, éggel.

Krisztusunk hívta Odafent,

És boldogan ő Haza ment.

88