Bethlen Almanac 2001 (Ligonier)

The Hungarian Reformed Federation of America

ötletek, hogy az Unió újonnan megszerzett, gyéren lakott, de mezőgazdasági művelésre alkalmas területein akár a szabadságától megfosztott egész magyar nép letelepíthető lenne, itt új hazára, otthonra találhatna és szabadon élhetne. Ezeket az elképzeléseket nem szükséges hosszabban értékelnünk, elegendő, ha annyit állapítunk meg, hogy jó szándék ide vagy oda, nélkülöztek minden politikai realitást.

Kossuth hálás volt Amerikának a visszanyert szabadságáért, s azt megfelelő formában kifejezésre is akarta juttatni, azonban esze ágában sem volt kivándorolni. Taylor elnök meghívását mindenesetre köszönettel elfogadta, s 1851. szeptember 10-én két év száműzetés után boldogan és nagy terveket szőve lépett föl a Mississippi nevű hadigőzös fedélzetére, hogy búcsút intsen Törökországnak, amely nem csak szabadságát korlátozta, hanem egyben oltalmat is jelentett számára.

A népszerűség hullámtaraján

Kossuth már utazása első napjaiban megtapasztalhatta azt a kitörő lelkesedést, amellyel Európa népei fogadták. Hajója előbb az olasz speziai öbölben vetett horgonyt, majd Marseilles kikötőjében, de az üdvözlésére a partra áramló óriási tömeg láttán mind a piemonti, mind a francia hatóságok megtiltották, hogy partra szálljon. Más volt a helyzet Nagy Britanniában, ahol - bár a kormánytényezők kerülték a vele való találkozást -, egy hónapos tartózkodása Londontól Birminghamen át Manchesterig diadalmenet volt, az angolok minden képzeletet felülmúló elragadtatással köszöntötték, egyben tüntettek az elnyomó rezsimek ellen, s a brit sajtó lelkes híradásai hamarosan az egész világ közvéleményéhez eljutottak.

Az “egyetemes szabadság bajnoka” a New York melletti Staten Island kikötőjében lépett az új világ földjére 1851. december 4-én kora hajnalban, kevéssel éjfél után. Ekkorra már az unió — ezen belül is elsősorban az északi államok - lakossága valóságos Kossuth-lázban égett, az emberek várakozással telve zajosan tanácskoztak róla, a vezető lapok hetek óta címlap sztoriként taglalták a “nagy magyar” érkezését, s részletesen ismertették azt a hatalmas és rendkívül aprólékosan kidolgozott szervezőmunkát, amelyet a New York Város Tanácsa által felállított fogadóbizottság végzett. (A bizottság utóbb elkészített jelentése sok száz oldalra rúgott.) Mindezek hatására az egyik philadelphiai újság fanyalgást tettető irigységgel állapította meg, New York lakóin nem egyszerűen

70