Bethlen Almanac 2001 (Ligonier)

The Hungarian Reformed Federation of America

MAGYAR ODÜSSZEIA

150 esztendővel ezelőtt járt Kossuth Lajos Amerikában Halálra vérző ország

“Megdőlt a szabadság végső reménysége, Halálra vérzik immár Magyarország” - szakadt föl a költői kiáltás Heinrich Heinéből, alig két hónappal azután, hogy Világos alatt földre hanyatlottak a honvédő zászlók. Az orosz csapatok előtti feltétel nélküli fegyverletételt a bécsi udvar dühödt leszámolása követte, mely minden képzeletet felülmúlva hamarosan valóságos vérfürdőbe csapott át, s a magyar szívekbe rémületet ültetett.

Nem csoda hát, hogy a forradalom és szabadságharc politikai és katonai vezetőinek tekintélyes hányada a biztos halál elől külföldre szökött. Mások - közöttük a névtelen harcosok tömegei - az ország határain belül bujdostak, remélve, hogy a szörnyűségeknek egyszer mégiscsak vége szakad.

Az október 6-i pesti és aradi kivégzések, az alig egy hónap leforgása alatt elrendelt és végrehajtott száznál is több halálos ítélet, a menekülők, bujdosók fölkoncolásának híre, ezrek bebörtönzése, családok tömeges meghurcolása szerte a civilizált világban őszinte megdöbbenést és megrökönyödést váltott ki.

Európa polgárai a fagyos leheletü őszben mind hangosabban nyilvánították ki felháborodásukat. Hangjuk az állami vezetők fülébe is eljutott, amit jelez, hogy angol parlamenti képviselők egy tekintélyes csoportja memorandumot intézett a brit kormányhoz, amelyben felkérik, járjon közben az osztrák mészárlások haladéktalan megszüntetése érdekében.

Azok az önmagukat demokratikusnak valló kormányok, amelyek bár szinte a kezdetektől óvatosan rokonszenveztek a magyar üggyel, és titkon a Habsburgok bukását remélték, ám a magyar állam függetlenségét a szabadságharc időszakában elismerni vonakodtak, s a tevékeny politikai együttműködés, a pénzügyi és katonai segítségnyújtás helyett a kivárásra rendezkedtek be, most egyrészt megrettentek a már vertnek hitt abszolutizmus kemény visszacsapásától, másrészt a további részvétlenségre sem népüknek, sem saját jó lelkiismeretüknek nem tudtak már elfogadható magyarázattal szolgálni. Cselekedniük kellett.

65