Bethlen Almanac 2001 (Ligonier)
The Bethlen Home
A Bethlen Otthon, a “ Magyar Amerika szíve” szép hivatásának és szolgálatának titka ismét csak a kedvező éghajlat. Ebben a vonatkozásban Szenei Molnár Albert így énekel: “Imé mily jó és mily nagy gyönyörűség, Az Atyafiak között az egyezség.” Először az egyezség Egyház és Egyesület között. Kormányzó szerveiben minden szinten jelen volt és van az Egyház és Egyesület képviselete. “Az atyafiak közötti egyezség” azonban túlmutat az említett kereteken. A Testvérségitő Egyesületek, mint a Verhovay az indulásnál tagjait felszólította az Otthon támogatására. Az árvaház szentelésekor, amikor Ligonier városa és egyházi közösségei köszöntésére került sor, lehetetlen volt észre nem venni az “Atyafiak közötti egyezség” kifejezését. Egy szervezet sem temetkezhet a múltjába. Az teljesen természetes, hogy vannak alkalmak, amikor a néhány még itt maradt “öreg fiú, ” a Bethlen Otthon régi vágású szerelmesei, bizonyos nosztalgiával emlegetjük a “ régi szép idők”-et, a Gyermekotthon verandáján tálalt borkorcsolyás pogácsát, a két faépítményű szállodában hajnalig tartó danázást, kaláber csatát. De jó magam is, mint egy túlélője a régi időknek, azokhoz tartozónak érzem magam, akik a múltba való mélabús temetkezés helyett bizalommal néznek a holnap felé és mernek és készek nagyot tervezni és alkotni. De van egy kérésem azok felé, akiktől Isten számon kéri a Bethlen Otthon jövőjét: Ne feledjétek, honnan jöttünk, úgy is mint intézmény, úgy is, mint annak hivatalos tisztségviselői. Szükség van megújulásra, de mindig szem előtt tartandó a régi igazság, hogy egy intézmény csak azokon az alapokon állva újúlhat meg, amelyeket az alapítók leraktak. Építsétek hát teljes odaadással a jövő Bethlen Otthonát, őrködjetek afelett, hogy a régi kövek és a régi építők neveikkel és cselekedeteikkel beleépüljenek az új Otthon sarokkövébe és tornácaiba. Amikor Lancasterben búcsút mondottunk Kalassay Sándornak, az ótestamentumi pátriárkákra emlékeztető aggastyán tett valamit és mondott valamit, amit elfeledni soha nem tudok. Kezeit homlokomra téve megáldott, ismételve az ároni áldás jól ismert szavait: Áldjon meg tégedet az Úr és őrizzen meg tégedet... Én most, ebben az ünnepélyes pillanatban ezt az áldást, a Bethlen Otthon első igazgató lelkészének áldását, nem tartom fenn a magam számára, hanem továbbadom felétek: Az intézet mai kormányzói és azok felé, akik naponként szorgalmatosak a 16
