Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
The Hungarian Reformed Federation of America
“Ebből 18 hónapot a kőbányai gyüjtőfogházban töltött”—írja visszaemlékezésében Bodó Ilona—majd igy folytatja: “Itt volt bebörtönözve a magyar arisztokrácia és a középosztály szine-java az egyházi vezetőkkel együtt... Volt a börtönnek egy festőművész műterme a bebörtönzött művészek foglalkoztatására, ahol napi 20 fillérért festették a politikai tisztek számára a Lenin-, Sztálin-, Rákosi- és Marx arcképeket.” Idézzük szó szerint a visszaemlékezésből a sorsfordító időket: “1956. október 23-án kitört a forradalom és 31-én megnyilt a börtönajtó. Sándor szabad lett. A forradalom elfojtása és a rezsimtől való félelem miatt december 11-én elhagytuk az országot. Egy szál ruhában, három és féléves gyerekkel a karon, egy festődobozzal, öt órai gyaloglás után átléptük az osztrák-magyar határt. Ezzel új fejezete kezdődött életünknek.” 1957. február 22-én lépett a Bodó müvészházaspár Amerika földére. Az első, szinte kilátástalan és rendkívül nehéz hónapok után az Amerikai Magyar Református Egyesület (AMRE), angolul Hungarian Reformed Federation of America (HRFA) karolta fel és adott otthont a müvészházaspárnak. Kapcsolatuk az Amerikai Magyar Református Egyesülettel már kezdetben igen szivélyesen és segitőkészen alakult, nem úgy mint a Calvary Baptist Church-el, mely minthogy angol nyelvű, közelebbi érintkezésük, nyelvtudás hiányában nemigen jöhetett létre. A Református Egyesület központi irodáján, a Kossuth Házon, keresztül felkarolta az 56-os menekülteket, hogy a kezdeti nehéz időkben fedélhez, munkához és elviselhető, emberhez méltó életfeltételekhez jussanak, s ennek eléréséhez segítse őket. így a Bodó müvészházaspár, gyermekükkel együtt, az Amerikai Magyar Református Egyesület segítségével kapta meg azt a lehetőséget, hogy a Kováts Ház-mely Kováts Mihály huszárezredesről kapta nevét-manzardszobáiban legyen az otthonuk. Ez volt mütermes lakásuk 1957 és 1959 között, miközben megérkezett Isten áldásaként második fiúgyermekük. Mindketten keményen dolgoztak, hogy fenntartsák mindennapi életüket. A Magyar Református Egyesület, valamint a Kováts Ház vezetősége messzemenő segitőkészségükkel mellettük állott. A Református Egyesület akkori elnöke, Borshy Kerekes György nagytiszteletü úr, mint a művészetek ismert pártfogója, felkérte Bodó Sándort a Református Egyesület előző elnökei portréplakettjeinek elkészitésére. A kiválóan megmintázott alkotásokat egy neves New York-i bronzöntőde készítette el. Újabb megbizás is érkezett, egy nagyméretű térképszerű tabló megfestésére, mely “Magyarok Amerika földjén” címmel ábrázolta az évszázadokon át idetelepült menekülteket, emigránsokat. Ismert, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület életbiztosítási formában gondoskodik tagjairól. A Kossuth Ház, mint kultúrális központ, is igen jelentős munkát végez. A 16
