Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Cikkek - Articles
1937-ben házasságot kötött Babos Sándor misszionárius lelkésszel, aki abban az időben már néhány éve Kínában, Mandzsúriában szolgált a Skót Missziói Társaság és az Erdélyi Református Egyházkerület misszionáriusaként. Együtt tértek vissza Mandzsúriába, ahol Hulan tartományban végezték áldott, közös szolgálatukat. Ez a küldetés, a missziói szolgálat nagyon sokrétű volt; először a nehéz kínai nyelvet tanulták meg, majd annak ismeretében prédikáltak, tanítottak bibliaiskolában, bibliaórákat tartottak, pásztorolták a kórházban fekvő betegeket, missziói körutakon vettek részt. A szép és nehéz mandzsúriai missziós életükről és szolgálatukról a “Pagodák árnyékában” címmel könyv jelent meg Nt. Babos Sándor írásaiból, amely részletesen beszámol küldetésükről. A háborús években, Észak-Erdély visszacsatolása után, a Magyar Református Külmissziói Szövetség vállalta át támogatásukat a távoli szolgálati helyükön. A második világháború alatt egyedül ők maradtak aktívak Mandzsúriában a külföldi misszionáriusok közül, amikor rájuk hárult a mandzsúriai misszió felelőssége. Ebben az időben nagyon sok lelki és fizikai megpróbáltatás érte őket, amiért 1947-ben kénytelenek voltak elhagyni Kínát. A Mandzsúriában eltöltött szolgálati évek alatt három gyermekük született: Sándor, László és Enikő. Kínából Erdélybe szerettek volna visszautazni, de a háborús körülmények nem tették ezt lehetővé, sőt az akkori magyar és román hatóságok, minden indokolás nélkül, megtagadták tőlük a visszautazást. Az Amerikai Egyesült Államokban folytatták életüket. A letelepedés után 1949-től amerikai magyar gyülekezetekben végezték lelkipásztori szolgálatukat, egészen nyugdíjba vonulásukig, Fairfield, Connecticut, Pittsburgh, Pennsylvania, Bethlehem, Pennsylvania, Coatsville, Pennsylvania, amely gyülekezetekben Nt. Babos Mária, férje mellett, mint lelkészfeleség, családanya, lelkipásztor, tanító és polgári szervezetek önkéntes segítője, szolgált sokrétűen, áldásosán. Mindketten az Ontarioi Független Magyar Református Egyház tiszteletbeli lelkipásztorai lettek, miután Kaliforniába költöztek, közel a gyermekekhez. Amíg tehették, sokat szolgáltak, helyettesítették a lelkipásztort, mindig áldásos, lélekgazdagító bizonyságtételeik által hirdették az evangéiumot, ahogyan ezt Mandzsúriában is tették. Az egyház közössége büszke Sándor bácsira és Máriskó nénire, mert hittel, ambícióval, kitartással és fáradhatatlan odaadással segítették a gyülekezeti életet, példával, 220
