Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Cikkek - Articles
elején a német nyelv elérte, hogy a magyar-szlavón nagyperjelséget hozzá csatolják. Hogy a hitújítás mennyiben érintette a magyar-szlavón rendtartományt, nem tudjuk. Németországban a Balley Brandenburg, amelynek a jelenlegi Magyar Tagozat autonóm csoportja, még a templomos birtokok átvétele után kialakult helyzet következtében a Renden belül bizonyos önállósággal bírt; a birodalom északi felében lévő hét Kommonde (összesen 13 volt), áttért az új hitre, de megmaradt a Rendben. A dél-német Heitersheim nagyperjelség katolikus maradt. A Rend volt az egyetlen keresztyén intézmény, amely sorain belül tűrte a szakadást, és így az embertelen 30 éves háború idején is példát mutatott, évszázadokkal megelőzve a mai ökuménikus irányzatot. A török időkben kipusztult magyar-szlavón rendtartomány címzetes nagyperjelei mind idegen lovagok voltak. A 18. század elején Dubaky báró, címzetes magyar nagyperjel, kérvényezte a magyar nagyperjelség visszaállítását és a Rend török uralom alól felszabadított birtokainak visszaadását. 1764-ig minden magyar országgyűlés napirendjén szerepelt a lovagrend visszatelepítésének kérdése, de határozatra sohasem került sor, mert a Rend hajdani birtokai befolyásos magyar családok kezén voltak, és ezek mindig elérték a kérdés elnapolását. A Rend azért ezeknek a családoknak tagjait nem vette fel soraiba. A tilalom 1873-ig állott fenn. Az utolsó magyar címzetes nagyperjel, Rink von Baldenstein, egyben az utolsó német nagyperjel is volt. Viszont a 17. századtól a 20. század elejéig mindig találunk magyar neveket úgy a katolikus máltai cseh-osztrák nagyperjelség, mint a protestáns Ballay Brandenburg névsoraiban. A jánosvitézek ősi hagyománya sohasem halt ki teljesen Magyarországon. A magyar johanniták szervezetének első világháborút követő feléledésével és jelenlegi Magyar Tagozatunk történetével külön tanulmány foglalkozik. Kékessy György 218
