Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Cikkek - Articles
telt, miközben maga sokkal többet kapott. Felvidéki testvéreink üzenete, a “Fájdalmas, borongó dal” (Tompa) elért a szívünkig, amelyben útjukat követőleg él, terveket szövő és cselekvésre ösztönző erővel, a kisebbségi sorsban és a diaszpórában élő testvérek egymásra találása feletti öröm. Mintha megismétlődött volna valami József és testvérei találkozásából. Mert mi is történt a Fáraó udvarában? Nagyon leegyszerűsítve ez: A testvérek felismerték egymást és nagyon, de nagyon örültek egymásnak. Az üres zsákok is előkerültek és színültig teltek egyéni és intézményszerü kapcsolatrendszer kiépítését munkáló tervekkel, kölcsönös meghívásokkal. A Concordia minden várakozást felülhaladó szinten szólaltatta meg a magyar és nemzetközi kórusirodalom legigényesebb darabjait. Az érzelmi töltődéssel párosult zenei tökély feledhetetlen élmény volt számunkra. A kórus karnagya, a magas szakmai felkészültséggel rendelkező, derűs, meleg egyéniség, Stubendek István, nagyszerű zenei érzékkel látta el feladatát. Kórusa fegyelmezett, minden szempontból nagykorú, nemcsak zeneileg, de lelkileg is egybeforrt közösség. A szóló énekeseket, versmondókat máris visszavárják. Kísérőjüket, Dr. Erdélyi Géza püspököt az “Egyház és Magyarság” című, Esztergomban tartott szaktanácskozáson így titulálta egy felvidéki római katolikus esperes: Mindnyájunk püspöke. Ebben a szerepében most is híven forgolódott, ugyanakkor jövőt építő kapcsolatokat szerzett egyháza és az amerikai magyar reformátusok között. Lelki élmény volt a találkozás. Köszönjük felvidéki testvéreink üdvözletét és boldogan engedelmeskedünk Tompa felhívásának: “Küldd vissza nekünk e szíves üdvözletét.” (Levél egy kibújdosott barátom után). Washington, 2000 tavaszán Bertalan Imre 209
