Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Cikkek - Articles
befogadó népből szórványnéppé vált, kiszolgáltatva az idegen környezet elnyelő, vagy beolvasztó erejének. Ilyen háttérből hiteles értékelésnek tekintendő Csanádi Imre költő, az amerikai református magyarságra is vonatkoztatandó megállapítása: Mégis, megtartódat benne becsüld, magyarság. Mit mondhatunk ezen az Egyház és Magyarság című szaktanácskozáson? Új nemzettudatra kell átváltanunk, mely egybetartja és nem szétdarabolja és egymással szembeállítja (ma bizony ez történik) a különböző országokban élő, külön-külön életképtelen nemzetrészeket. Mert mi is, Amerikában élő magyarok, úgy ahogy vagyunk, kétnyelvűségünkben, vagy már csak angolul beszélők, részei vagyunk a nemzettestnek. Ezt örvendetes módon hozták mindenek tudomására a már Amerikában született és nevelkedett nemzedékek képviselői, akik múlt év szeptemberében “Amerikai magyarok nemzedékről-nemzedékre” jelszóval találkoztak és nyilatkoztak. Olyan nemzettudat kialakítására van szükség, melyben, mint Péter-Pál a naptárban, szépen megférnek az egymásra nézve annyira különbözők, mint a két apostol, egy új nemzettudatra, amelyben több a nemzetrészek egymással törődése. Ha “Mit törődök a hazával, a hazának száz bajával” volt a múlt század széthullást munkáló jelszava, legyen a 21. század jelmondata: az egymással törődés: Orizője vagyok az én atyámfiának. A diaszpóra törődik a lelki édesanyával. Ezt lehetne részletezni, de ez nem tárgya a konferenciának. De a tényre utal egy szociológiai felmérés, amely szerint minden emigráns között a magyar az, aki legtöbb szállal és legtovább kötődik származása földjéhez. Mit kér a gyermek, a diaszpóra egyház, a lelki édesanyától? Nem anyagi támogatást, hiszen önfenntartó státusa többek között azt is jelenti, hogy a papját fizeti, épületeit karbantartja, minden külső segítség nélkül. Mi az hát, amit a diaszpóra egyháza kér és vár a hazai nemzettesttől? A konferencia napirendjének 5. pontja ezt így nevezi meg: lelkészképzés, lelkész-utánpótlás.Utóbbit, a lelkész-utánpótlást ma szinte kizárólagosan Magyarországból kapjuk, és ezért végtelen hálával tartozunk a lelki édesanyának. A feladat a lelkészképzés terén jelentkezik, éspedig sürgetőleg. Ha ugyanis komolyan vesszük, hogy diaszpóra nép és diaszpóra egyház lettünk, akkor nemcsak magyarországi vonatkozásban kell törődnünk a lelkészképzéssel, melynek eredményeként 195
