Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Cikkek - Articles
át túlélte a széthullást. A Magyar Házak, Klubok, sőt boltok közül is jobbára azok állnak ma is, amelyek a templomok közelében alapozták meg jövőjüket. Az egyház léte ezért a szétszórtságban élő magyarság, sőt az egyetemes magyarság létkérdése. Ahol megszűnik az egyház, és ez már sok esetben megtörtént, ott megszűnőben van a magyar életforma. Ahol megépül egy új templom, mert templomszentelésnek is lehetünk tanúi, ott megelevenedik a magyar társadalmi élet is. Templomépítő István király óta tudjuk, hogy a magyar településeken épült kápolnák, templomok, székesegyházak nemcsak az istentisztelet központjai voltak. Ott építette a megszentelt falak közé tömörülő nép, az elsődleges lelki front mögött, megtartatásának további erődjeit, a népi közösség védelmet nyújtó bástyáit, jövőt építő intézményeit. Az észak-amerikai több, mint száztíz évet felölelő egyháztörténet arról tanúskodik, hogy Isten az amerikai magyar templomra a végvárak lelki-szellemi szolgálatát bízta. Valóban igaz, hogy a kövek kiáltanak. Amiben ma is láthatóan maradandót alkotott az amerikai magyarság, az a magyar templomok országos hálózata. Történészek úgy tartják számon, hogy a honfoglalás millenniumát csak Magyarországon ünnepelték. Szabad legyen, magam idézésével, egy szerény korrekcióval élni. “1896-ot írtak, amikor július 4-én, az amerikai Függetlenség ünnepén ‘itt valahol, ott valahol’ (New Jersey állam fővárosában, Trentonban) ‘Esett szép szomorú fejekkel, Négy-öt magyar összehajol’-t... hat lelkipásztor és ugyanannyi világi vezető. Méltán nevezhetjük Zsinatnak, sőt Egyetemes Zsinatnak, mert, bár kevesen voltak, mindnyájan ott voltak. Magyarország a millenniumot ünnepelte. A történelmi emlékezés nagy tettekre sarkallta az amerikai magyar reformátusságot. A trentoni gyűlésnek két alkotása volt: Az Egyházmegye (akkori értelmezésben az Egyház) és az Amerikai Magyar Református Egyesület. Ezzel elindult az amerikai magyar református élet. Ez adott számukra biztonságérzést a nagy idegenségben. Hátuk mögött a végtelen vízzel, előttük az ismeretlen jövővel, az Egyház és az Egyesület lett életformájuk kettős pillére. Valójában egy életegység. Az “és” kötőszó a feloldhatatlanságot jelenti. Az egyik sorsa életkérdés a másik számára. Egyik sem mentheti át magát a jövő századra, külön a másiktól. Csak együtt, egymást tartva, egymást építve, egymást emelve maradhatnak, hitünk szerint maradnak is a jövőben, mint voltak száz éven 192
