Bethlen Almanac 1999 (Ligonier)
Az amerikai egyháztestekben - In other denominations
AZ AMERIKAI EGYHÁZTESTEKBEN IN OTHER DENOMINATIONS 7 A LIGONIERI GYÜLEKEZET 8 Nemrégen, baráti beszélgetés egyik témájaként, dr. Bertalan Imre, a Református Egyesület tb. elnöke, arra buzdított, hogy írjam meg a ligonieri gyülekezet történetét. Azt felelhetné erre valaki, hogy ez felesleges szószaporítás lenne, hiszen a Bethlen Otthon részletes évi jelentései ott vannak a minden esztendőben kiadott Naptár lapjain. Ez igaz, de a legutóbbi néhány esztendő kivételével évtizedeken át az Otthon lakói számára tartott istentiszteletekről, a naponkénti lelkigondozói szolgálatokról alig, vagy egyáltalán nem esett szó ezekben. El egészen 1998-ig még az alapszabályokban is csak annyi volt, hogy a mindenkori igazgató felszentelt magyar református lelkész kell legyen. A lelkipásztori szolgálatokat egyszerűen magától értetődőnek tekintette a Felügyelő Bizottság. A mintegy patriarkális jellegű igazgatói állás betöltői formális előírások nélkül is hűségesen végezték feladataikat. Akkor vált ez problémává, amikor a belvárosi Gyermek Otthon megszűnésével az akkoriban megválasztott Kovács Pál egyedül maradt, és nyilvánvalóvá lett, hogy egy ember semmiképpen nem tud eleget tenni az egyébként jogosan elvárt kívánalmaknak. Mentő megoldásnak látszott 15-16 évvel ezelőtt, hogy legyen mellette valaki, aki félidőben a feldolgozásra váró levéltári anyagnak gondnoka, és emellett végzi a vasárnapi, részben pedig a hétköznapi lelkészi feladatokat is. Ilyen meggondolások alapján került sor előbb Kovács Zoltán, majd pedig Posta József alkalmazására. 1995-ben a Végrehajtó Bizottság ezt az állást határozatilag megszüntette. Ennek egyik legfontosabb oka az a belátás volt, hogy az addigra jogilag önállósított Bethlen Múzeum és Archívum szakképzett kúrátor és megfelelő épület nélkül nem képes tovább fejlődni Ligonierban. Sokkal kézenfekvőbb, - mondták a döntéseket hozó gyűlésen, - ezt az anyagot az Amerikai Magyar ! 201
