Bethlen Almanac 1998 (Ligonier)

Ausztrália

Bloomfield valamikor még nem olyan nagyhírű iskola, mint amilyenné lett. Pár kiváló lelkészünk ott végzett, mint pl. Dr. Dienes Barna, Nagy Ferenc presbiteriánus lelkész, Dr. Kosa András, Daróczy Mátyás Egyházkerületi Elnök. Debrecen remekelt a múltban is, a jelenben is: Dr. Nánássy, Daróczy Sándor, a sokszor merev, de valóban rangos debreceni ortodox kálvinista, Borshy Kerekes György, a “világi” jellegű lelkész, aki okos és megfontolt politikus, az Amerikai Magyar Református Egyesület vaskezü elnöke, azonban gyönyörű imádságokat is írt. Közöttünk az egyetlen igazán képzett ökumenikus teológus, püspök: Dr. Harsányi András, a nagy regényíró fia. Király Zoltán püspök, s velem együtt itt van még Dr. Bütösi János, a mi püspökünk, a Magyar Református Világszövetség elnöke, nagyszerű teológus, ébredési ígehírdető. Dr. Csikesz Tibor, teológiai tanár, “Pastoral Counselor”, Kovács Pál, a Bethlen Otthon igazgatója. Budapest: Dr. Takaró Géza, a “Social Gospel” képviselője, Dr. Tóth Kálmán, a Union Seminary doktora, Kecskeméthy László, nagytudású, excentrikus egyéniség, Dr. Parragh Dezső, Dr. Nagy Lajos, Dr. Borsay László, Novák Miklós és én: Paál Gyula, a történelmi kálvinizmus majdnem egyedüli képviselője. Forró Sándor püspök, Szűcs Zoltán, püspök, mind a budapesti teológia diákjai voltak. Pápa: Innen csak Trombitás Dezső, kiváló modern ígehírdetőre emlékszem, ébredési behatásokkal. A katolikus egyház is adott nekünk emlékezetem szerint egy kiváló egyháztörténészt: Vasváry Ödönt és Dikorics István bloomfieldi tanárt, és a szorgalmas gyülekezeti lelkipásztort, Wesselényi Miklóst. McKeesporton szolgált hosszú éveken át Dr. Fábián Éva lelkésznő (Debrecen, Pittsburgh Western Theology végzettje).

Az emlékezet gyengül. Bocsássanak meg, akik kimaradtak. Nevük, - hiszem, - fel van írva a nagy megemlékezés könyvében, mert “egy emlékkönyv iraték előtte azokról, akik félik az Urat...és becsülik az ő nevét”. (Mai.3:16) Valakit nem hagyhatok ki felsorolásomból: György Árpádot, a Kálvin Egyházkerület pénztárnokát, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökét, igaz barátomat, akire gyakran emlékszem. Hogyan felejthetném el Dr. Piri Józsefet, igaz barátom, református vezető a legjavából.

De még mindig a Bethlen Otthon igazgatójának, Kovács Pálnak az előadásánál tartunk, melyhez részemről utóhangokat szólaltatok meg az emlékezetes ódái jellegű amerikai versike hatása alatt: “Old soldiers never die, they just fade away.” Azt hiszem, ez General McArthur elköszönő búcsú-verse volt. Ez a mi esetünkben igy hangzik: egyházi vezetőink, lelkészek, presbiterek, nőegyleti vezetők nem halnak meg, csak elszürkülnek emlékezetünkben. Az ősi finn-ugor monda szerint is elődeink,

200