Bethlen Almanac 1998 (Ligonier)

Ausztrália

Dózsa Györgynek, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökének beszéde a Soós Géza halálának évfordulóján rendezett ünnepségen Budapesten, a Ráday Kollégium dísztermében 1998. október 20-án:

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET ÉS AZ “ÚJ MAGYAR ÚT” KAPCSOLATAI 1950-1956

Mindenekelőtt örömömet szeretném kifejezni a megtisztelő kérésért, és megköszönni, hogy méltathatom, ha csak röviden is, Soós Gézának, a magyar protestantizmus kiváló történeti személyiségének kapcsolatát az Amerikai Magyar Református Egyesülettel, az amerikai magyarság fratemális intézményével. Egyben, ha csak megjegyzésként is, utalhatok arra, hogy e szervezet vezetői az amerikai magyar közösségek irányítói közül a legaktívabbak voltak a II. világháború utáni magyar menekültek segítésében.

Elsők között vették fel a kapcsolatokat pl. azokkal a fiatal magyar menekült értelmiségiekkel, Soós Gézával, Wass Alberttel, Nagy Sándorral és Bakó Elemérrel, akik 1950-ben Németországban Magyar Szellemi Munkaközösség néven nemzetpolitikai és kulturális szervezetet alapítottak, és Münchenben kiadták a II. világháború utáni magyar emigráció egyik legtartalmasabb és legszínvonalasabb folyóiratát, az “Új Magyar Út”-at.

Miután a folyóirat szerkesztőségének több tagja 1952-ben az Egyesült Államokban talált új otthonra, Egyesületünk lett az Új Magyar Út amerikai postai címe: 1801 P Street, N.W., Washington, DC-vel. Nyomdai előállítását is támogatta az Amerikai Magyar Református Egyesület. A folyóirat az Egyesület alelnökének, Fiók Albertnek a pittsburghi nyomdájában készült. Ezt méltatta az “Új Magyar Úf’-nak az Egyesült Államokban megjelent első számában (1952 március) a Magyar Szellemi Munkaközösség alelnöke, Wass Albert, a nemrég elhunyt kiváló erdélyi regényíró “Új állomás” című bevezető cikkében:

“A kivándorlás folytán szétszóródott szerkesztőség az Egyesült Államok szabad földjén néhány régi amerikás magyar testvérünk megértése és támogatása folytán újra összejöhetett és folyóiratunknak ez a száma már Amerikából indul szét a világ minden tája felé. Külön szimbolikus jelentősége van annak, hogy a Magyar Szellemi Munkaközösség lapja a Kossuth-jubileum esztendejében éppen a washingtoni Kossuth palotában kapott helyet, hogy innen folytathassa lankadatlan kitartással azt a munkát, amit annak idején Kossuth és társai kezdtek el Amerika földjén.”

181