Bethlen Almanac 1997 (Ligonier)
The Bethlen Home
A LIGONIERI GYÜLEKEZET Lelkész: Novák Miklós Gondnok: Tóth Béla “Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” - ezt mondta egykor Jézus, amikor a megfáradtakat, a sok terhet hordozókat hívogatta magához. Ez lett az én osztályrészem, igazi jutalmam, amikor két évvel ezelőtt elvállaltam a Bethlen Otthon istentiszteleteinek szolgálatát. Azelőtt is végeztem ezt, sok alkalommal. De mégis csak más, amikor azt mondhatom, hogy mind ezek a jó barátok, kedves ismerősök, és valami lelki közösségre vágyakozó öregek: az én gyülekezetem. Ha ők hálásak - mert azok - a szeretet minden kis ajándékáért, akkor én kiváltságnak tartom, hogy közöttük lehetek, láthatom arcukon a tettetés nélküli, őszinte jó kedvet, mintha nem is éreznék szívükön-vállukon a testi nyomorúság bénító terheit. Kis gyülekezetünk a következőkből tevődik össze: Először is azok, akik akár magukban, akár segítséggel, tolószékben oda tudnak jutni a főépület (Nursing Home) szobáiból. Ilyen bentlakónk jelenleg 20-25 van. (A 103-ágyas intézet 75-80 százaléka már csak az ágyban fekvők sorában van.) El-eljönnek azután a nyugdíjasok falujában lakók közül a reformátusok, és velük együtt az épület-fenntartást végző magyar munkások és családjaik; nem utolsó sorban pedig a Zerinváry család tagjai, minden vasárnap, Pittsburghből. Néha bejönnek egy-egy alkalommal a bentlakókat látogató rokonok is. így került sor arra, hogy az első hónapokban tartott egy, közös, kétnyelvű, azaz magyar és angol istentisztelet helyett húsvét óta két külön szolgálat van, mindenkinek szívesebben látott formájában. A magyar istentiszteleteket délután 2 órakor a “Solarium”-ban, az angol nyelvű szolgálatokat délelőtt 10 órakor az ebédlő teremben tartjuk. Évente két vasárnap van, amikor a templomosán berendezett kápolnában prédikálunk. Egyik a Református Egyesület piknik-napján, a második pedig szeptember elején, a Presbiteri Szövetség közgyűlésével együtt. Úrvacsorái alkalmat a hat hagyományos ünnepen készítünk elő, éspedig Kálvin János genfi liturgiája szerint. (O ugyanis nem tett különbséget az úrasztali közösségben a reformátusok és a más keresztyén egyházakhoz tartozók között...) Mit említhetünk meg, mint jellemző vonást, az igehirdetésekről? Prédikálásunk tartalmilag nem más, és nem szabad, hogy más legyen, mint az egy örök evangélium üzenete minden korban és minden korú emberekhez. Tehát olyan Jézus Krisztust hirdető beszéd, amelyik bünbánatra indít, megtérésre hív és a megszentelődésben erősít. Beszédünk 52
