Bethlen Almanac 1997 (Ligonier)
Kanadai Magyar Református Lelkészegyesület
száraz történelmi tények, adatok és nevek felsorolása mögött bizony nagyon sok munka, fáradtság és könny húzódik meg, de mindig ott van a hitnek, a lenni akarásnak a lángocskája is, amely még a legzordabb időben sem aludt ki. A wellandi magyar reformátusság történetét nézve, történt egyszer, valamikor 1926-ban, hogy az élet erre a vidékre sodorta Nt. Kovács Ferenc utazó lelkészt, aki hamar egybegyüjtötte az Isten igéjére szomjazó nyájat, és 1927-ben hivatalosan is megalakították a református gyülekezetét. A jegyzőkönyvek első gondnokként Szalai Imrét emlegetik, akit később Hudák András váltott fel. A wellandi református gyülekezet alapító lelkészét, Kovács Ferencet, igazi missziói lelkülettel áldotta meg az Úr, így az alakulás után rövid idővel újra útra kelt, hogy valahol másutt gyűjtse egybe Krisztus népét. A következő lelkész Csutoros István volt. Az ő vezetése alatt vásárolta meg a gyülekezet a hetes utcai épületet, amelyben rövidesen megkezdődtek a rendszeres istentiszteletek. Közben a gazdasági válság hatásai egyre érződtek, és minden bizonnyal nehézségek adódtak, amelyekkel nem tudtak megbirkózni. Csutoros István visszatért az Egyesült Államokba, és egy rövid ideig Kovács Károly szolgálta a gyülekezetét. A nehéz időkben is az Úr megáldotta ezt a kis református közösséget, mert 1929-ben nagytiszteletű Nagy Ferenc személyében olyan lelkipásztor érkezett Wellandra, akit nemcsak a reformátusok, hanem az egész város magyarsága tisztelt és becsült. Az Úr igazi szolgája volt, és rajta keresztül küldte áldását a gyülekezetre. Nagy Ferenc tiszteletes úrnak, - mondják a régi magyarok, - mindenre és mindenkire volt ideje. Az Ige szorgalmas hirdetése mellett áldásos szolgálatot tett a vasárnapi iskola, a nőegylet és a kultúrcsoport megszervezésében. Felesége lett a Református Nőegylet első elnöknője, és így lépett be örökre az egyházunk történetébe. Fürből még minden bizonnyal a ma élők is emlékeznek arra, hogy az ő vezetésével milyen nagyszabású magyar napokat rendeztek, amelyre egész Kelet-Kanadából érkeztek vendégek. Welland magyarsága mindenütt és mindenkor a legnagyobb elismeréssel emlegeti a Nagy házaspárt, akiktől 1936-ban sajnálattal vettek búcsút, mert a tiszteletes urat amerikai szolgálatra szólította el az Úr. Ezután következtek az úgynevezett szűk esztendők: a gazdasági válság erős utóhatása miatt nem bírtak teljes állású lelkészt biztosítani, és még a hetes utcai gyülekezeti terem eladására is sor került. Ebben a nehéz időben sem hagyta el azonban a wellandi reformátusokat az Úr. Kertész Bálint gondnok és Oldal Erzsébet vasárnapi iskolai tanítónő személyében a lelki élet nemcsak hogy folytatódott, hanem erősödött is, mert a tagság létszáma növekedett, annak ellenére, hogy csak beszolgáló lelkészek voltak. Az 181
