Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Halottaink

épít. S valahogy elgondolásban, megtervezésben vagy végrehajtásban mindig egy lépéssel előbbre jár sokaknál.

„Futásomat elvégeztem.” Életútja 1930. április 4-én Budapesten veszi kezdetét, v. Hefty Frigyes és Schwing Matild harmadik gyermekeként. Az indíttatást alkotó életre a szülői házban kapja. A Vörösmarty gimnáziumban fekszik neki a tanulásnak, érettségit azonban már a passaui Magyar Gimnáziumban szerez. Németországban érlelődik meg benne, hogy lelkésszé lesz. Az említett csikágói teológián tanul. Ezután következik Cleveland, majd Mar-del-Plata. Akkor tör ki az 1956-os szabadságharc, s őt nem sokkal azután Argentínából küldik ki, hogy Ausztriában magyar menekülteket gondozzon, tanáccsal lásson el, délamerikai kivándorlásra segítsen. E menekültek között találja fel Vámossy Katalin személyében élettársát, akivel 1958- ban Buenos Airesben esküszik élethossziglani hűséget. 35 éven át tartott szeretetszövetségüket a jó Isten négy gyermekkel áldotta meg, akiket nagy gonddal neveltek. Holott Argentínában is sokszor nehézség és bizonytalanság lett úrrá és olykor a politikai helyzet is kétségeskedésre adhatott volna okot.

Hefty László azonban mindig egy kicsit messzebbre látott, s a borúban is mindig a derűt kereste. A bajt elviselte, könnyen mosolygott, s egy-egy találó, bölcshumorú mondással egyszerűen feloldotta a feszültséget. Hihetetlenül bírta a strapát. Most is, betegsége tudatában — a végzetes kór fellépése tavaly áprilisban lett nyilvánvalóvá — még mindig 28 látogatást tervezett júniusra alig három hétre, misszionáriusi kőrútjára, mely során az USA-t keresztül-kasul kellett volna repülnie vagy autóznia. Dehát, így tette azelőtt is minden ilyen hivatalos körút alkalmával, holott balesetek folytán jóideje nem is volt teljesen egészséges. A futás vége azonban május elejére a kórházi ágy, az operációs terem, és az intenzív ápolás volt.

„A hitet megtartottam.” Sokrétű tevékenysége mellett mindig tanult is. Nemcsak hitre nevelt és vezetett, hanem ápolta a hitet magában is. Ezt is persze azért, hogy mindig alkalmasabb legyen a szolgálatra, amelyet Ura missziói parancsára végzett. Hiányzó segédeszközöket, füzeteket, könyvecskéket maga szerkesztette és írta; ezekből még az ausztráliai magyar evangélikusoknak is jutott. Az egyetemes papság elve szerint képezte ki munkatársait, akár magyar gyülekezetében, akár spanyol

436