Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Halottaink

1926-ban született Budapesten. Édesapja polgári iskolai igazgató, a magyar nyelv- és irodalom tanára, és az óbudai egyházközség presbitere volt. Lelkipásztoruk Incze Gábor volt, akinek irodalmi tevékenysége jelentős kötetekkel gazdagította református öntudatunk tárházát.

Szüléink őt is, engem is 1936-ban írattak be a Budapesti Református Gimnáziumba. Nyolc éven át együtt tanultunk, vizsgáztunk jóformán egymás könyöke mellett. Azt a nevelést és erkölcsi példaadást, amit tanárainktól kaptunk, akkor kezdtük el igazán megbecsülni, amikor „kikerültünk az életbe”. Még ötven év múlva is emlegettük tanárainkról (persze az idők nagyítóüvegén keresztül) az anekdoták végtelen sorát.

1944 tavaszán érettségiztünk, színjeles eredménnyel. Pedig még akkor a klasszikus hagyományok szellemében a gimnázium elvárt mértékei egyetemi sztandardokkal vetekedtek! — Ez már az új, alig egy évvel azelőtt felavatott épületben történt, amelyet a mostani napokban igényel vissza — negyven évig tartó kommunista bitorlás után — az újra megnyitott iskola.

1944 szeptemberében iratkoztunk be a Budapesti Református Teológiai Akadémiára. Professzoraink Bodonhelyi József, Budai Gergely, Csekey Sándor, Kováts J. István, Losonczi Lajos, Pap László és Sebestyén Jenő voltak. — Hanem, azon az őszön nem sok előadás meghallgatásában volt részünk. Október közepén az ország még megszállásuk alatt lévő részén, a hitlerista Gestapo, és a gyámkodásuk alatt összeverbuvált nyilaskeresztes „kormány” vette át az uralmat. Iszonyatos volt látni, amint a zsidókat — a mi környékünkről is — állati csordaként hajtották a halálba hurcoló vagonok felé.

Karácsonyra bezárult a Vörös Hadsereg gyűrűje a város körül. Három hónapi ostrom után Budapest elesett. Elvesztettük egymás kezét, hiszen jóidéig még azt sem tudtuk, hogy mi történt rokonainkkal a szomszéd utcában.

Én még 1948-ig otthon maradtam; Illés Lajos a vissza vonuló seregekkel nyugatra ment. Néhány hétre amerikai hadifogságba került, majd beiratkozott Bonn-ban az ottani református teológiai fakultásra. Később pedig, Amerikába átjőve, Berkeley, Kaliforniában folytatta és fejezte be tanulmányait. Sütődében és nyomdában dolgozott, hogy megélhetését és tandíját előteremtse. Onnan kaptam tőle az első levelet, tragikus

425