Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Dél-Amerikai magyar reformátusság
berendezés anyagi terheit a gyülekezet nem tudja magára vállalni. A gyülekezet jelenéről és jövőjéről írtam már néhány gondolatot, most még az van hátra, hogy magamról is írjak valamit. Kora ifjúságomtól, vagy talán Jézus megismerésétől kezdve kisér Pál apostol vallomása: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”. Ifjúságom idején missziói szolgálatba hívott el Jézus, azonban nagy utat kellett megtennem, amíg ígéretei valósággá lettek. 30 évig dolgoztam a Dunai Vasműben, ebből 26 évet fizikai munkásként, amíg ottani nyugdíjazásom után végeztem el Budapesten a teológiát és voltam idejövetelem előtt több, mint 5 évig kisegítő lelkész a Baranya megyei Ormányság Vajszlban, ahol 12 kis gyülekezet terheinek viselését nehezítette rám az Isten. Ha Isten megengedi, jövő hónapban töltöm be 67. életévemet. Isten nagyon gazdag életen vezetett keresztül. Az Ő ígéretei nem homályosodtak el szemeim elől akkor sem, amikor évtizedekig fizikai munkásként kellett dolgoznom és eltartanom a családomat. Argentínába jövetelemkor, sajnos, feleségemet otthon kellett hagynom, 91 éves édesanyja mellett. Házasságunkat Isten két gyermekkel ajándékozta meg. Zsuzsiként 3 aranyos kislány édesanyja, Zoltán fiunknak pedig szintén 2 leánya van. Feleségem nemrég jutott az elhatározásra, hogy utánam kell jönnie, minden nap várom az értesítést, mikor érkezik... Otthoni állapotomról még annyit: egykor a Református Egyház Misszionáriusképző Iskolájának hallgatója voltam, annak bezárásáig. Innen mentem 1952-ben dolgozni a Duna Vasműbe. Az 1956-os forradalmi események engem sem hagytak érintetlenül. Annakidején már az első munkásgyűlésen beválasztottak a Munkás Tanácsba, majd a 21 tagú Dunai Vasmű Munkás Tanács Igazgató Tanácsába. Innen küldöttként Dunapentele Nemzeti Bizottságába vitt az utam, majd a 13 tagú Intéző Bizottságba, innen pedig a Rákóczi Szabad Rádió-hoz, melynek munkatársa, egy rövid ideig vezetője is voltam. A hasonló körülmények között lévők közül volt, akit életfogytiglani börtönre ítéltek. Valamennyi munkatársamat letartóztatták. Csak így írhatom, hogy akkor is, azután is könyörült rajtam az Isten. Egyetlen percig letartóztatásban nem voltam, jóllehet nem is tudom hányszor hallgattak ki. Még 1964-ben szereztem be képe-402
