Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Európa

A magyarországi változások óta — amiért nem szűnünk meg hálát adni Istenünknek — gyülekezeti tagjaink, presbitereink személyes kapcsolatai testvérgyülekezetekkel, hazai egyházi emberekkel vagy szervekkel természetesen sokasodtak és elmélyültek. A hivatalos kapcsolatokat azonban Szövetségünk a Nyugat-Európai Magyar Református ill. Evangélikus Lelkigondozó Szolgálatokra hagyja. Tesszük ezt alapszabályunk szerint és azért is, mert a magyarországi fejlemények óvatosságra intenek, az egyházak a lelki, szervezeti, erkölcsi megújulás útján még nem haladnak annyira, amennyire mi azt szeretnénk. Van emellett persze saját gondunk is bőven, főleg anyagi természetű. Ne felejtsük el, „Isten a mi oltalmunk és erősségünk" (46 zsolt., 2). — Hittestvéri köszöntéssel:

Szöllősy Pál, elnök.

ANYAGI GONDOK - RENDKÍVÜLI INTÉZKEDÉSEK

Szövetségünk választmánya 1993. január 26-án tartott ülésén egyéb kérdések mellett főként anyagi gondjainkkal és Szathmári László bázeli lelkészünk utódlásával foglalkozott. Anyagi helyzetünk súlyosbodásának több oka van:

• Az egyik, ismert ok, hogy a közép-svájci egyházak — a többi bennünket támogató egyházzal és a Német-svájci Egyházi Konferencia (a „KIKO”) ajánlásával ellentétben — nem vállalták a magyarnyelvű pásztoráció anyagi támogatását. Luzern és Zug kantonokból egyedül a Luzern városi gyülekezettől kapunk egy csökkentett összegű, önkéntes adományt.

• A kiesést növeli, hogy gyülekezeti tagjaink egy jelentős része az utóbbi években késedelmesen vagy egyáltalán nem fizette ki aláírásával vállalt tagdíját.

• Végül gondjainknak új, súlyos oka, hogy a bennünket idáig nagylelkűen támogató két bázeli (Basel-Stadt és Basel- Land) kantonális egyház maga is oly anyagi nehézségekkel küzd, hogy kénytelen volt takarékosságból megszüntetni több lelkész állását, így 1992 végeztével azt a munkakört is, amelyet Szathmári László lelkészünk 50%-os svájci szolgálatban és javadalmazással betöltött.

Ez annál súlyosabb helyzet elé állította Szövetségünket,

393