Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Kanadai magyar reformátusság
nehéz volt és a fizetés kevés. Teltek az évek és a reménytelenség vált úrrá rajtuk. A jobb megélhetés érdekében a nagyobb ipari gócok felé vették útjukat és ott letelepedtek. Ez jobbára úgy történt, hogy ha valaki munkát talált, az igyekezett a rokonságát, földijeit maga után vonzani és igy alakultak ki a szabolcsi, szatmári, stb. települések. Ekkor már nagyobb csoportok voltak együtt és egymást erősítve kezdtek dolgozni. A magukkal hozott erős, református hit éltette bennük a reményt egy jobb helyzet kialakulására. Itt is, mint az Óhazában, reájuk szakadt azonban a harmincas évek válsága. A kanadai egyházak kezdtek felfigyelni a kis magyar csoportokra, akik először magánházaknál, majd bérelt, kicsiny templomokban a nehéz helyzetben is összejöttek Istent dicsérni. Segítettek nekik telkeket venni, építőanyagot beszerezni, hogy templomot építsenek maguknak. így történt meg az a csoda, hogy nekik, maguknak még nem is volt otthonuk, de Istennek házakat építettek és lelkészeket kértek a magyarországi egyházaktól; és hálából csatlakoztak azokhoz az angol egyháztestekhez, amelyek segítették őket. Ebből az a furcsaság fakadt, hogy hirtelen több felekezet kebelében találták magukat. Ez azonban nem zavarta őket, mert a „Tebenned bíztunk eleitől fogva... ” egyformán zengett minden felekezetben. Nemcsak a liturgiájukat tartották meg, hanem az egész magyar tradicionális életüket is átültették kanadai földbe, függetlenül attól, hogy hová tartoztak. Lelkészeiket az egyháztestek missziói segélyből fizették, míg templomaikat is hasonló segélyekből tartották fenn addig az időig, amíg megerősödtek és „mankóikat” eldobva, önfenntartóvá nem váltak. Mi történt e közben? A kivándorlók legtöbbje erős, munkabíró férfiakból és nőkből állt, akik vagy itt házasodtak össze, vagy az otthon hagyott családjukat hozták maguk után; és itt kezdődött el a nemzetiségi egyházakra annyira jellemző „hullámmozgásos” élet: gyermekek születtek és felduzzadtak a vasárnapi iskolák. Ez tartott jó pár évig, amíg a gyermekek fel nem nőttek. Felértek a hullámhegy tarajára. Itt azonban szakadás, illetve a hullámvölgybe való zuhanás indult el, mert nem volt megfelelő utánpótlás pár esztendeig, amíg a második generáció össze nem házasodott és gyermekeket nem produkált, 346