Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Magyar presbiteriánus gyülekezetek

képviselői között ott volt dr. Füle Aurélia közegyházunk egyik központi tisztviselője és Farkas Sándor J. youngstowni lelkész, e sorok Írója is. A delegátusok között volt Dobler Dávid L. alaszkai presbiteriánus lelkész is, aki nyolc hónappal később megválasztatott a 205. közegyházi zsinat által mint moderator egy esztendőre. A legtöbb kelet-európai képviselő szabadon és „felszabadultan” beszélt és számolt be a múlt megpróbáltatásairól és a jelen és a jövő reménységeiről; voltak — persze —, akik védték a „múltat”. Szabó Dániel — többek között — beszámolt arról az élményéről, hogy a megváltozott körülmények között módjában volt meghívni egy karácsonyi összejövetelre a titkos rendőrség azon képviselőjét, aki „annak idején” kihallgatásokra hívta be őt. Szabó Dániel hasonló keresztyén szeretettel nyilatkozott arról a püspökről, aki 32 évvel korábban elmozdította őt lelkészi állásából; most, a beteg és nyugdíjazott püspöknek az ő látogatásán keresztül ad vigasztalást az Úr...

Hegedűs Lóránt ecsetelte a diktatórikus évekkel járó száműzetéseket és megpróbáltatásokat; azon nehéz években — az adott körülmények között — részben nehéz volt hűségesnek maradni, részben nagyon egyszerű volt hűségesnek maradni. A megváltozott körülmények között most is meg kell határozni azt, hogy milyen hűségre van szükség ma. Közben nem szabad szemet hunyni a diktatórikus évek ténye felett, sünikor a felső egyházi vezetés „super-accommodationist” szellemben behódolt az államhatalomnak. Sok mindent a múlttal kapcsolatosan meg tudunk ma érteni, de nem kell és nem tudunk „igazolni” mindent. Megtérésre van szükség ahhoz, hogy egy új megbékélést is magunkénak mondhassunk; a folyamatosság személyei („mén of continuity”) és a megújulás személyei („men of renewal”) nyitottak kell, hogy legyenek egymás felé — mondotta többek között a hazai egyház lelkészi elnöke.

Ferenczi Miklós nyíltan beszélt a Ceausescu időszak megpróbáltatásairól az erdélyi reformátusok életében. A „kényszerzubbonyos” éveknek volt öt szabálya, mondotta. „Ne gondolkodj! Ne beszélj! Ne írd le! Ne írd alá! És ha az előbbi dolgokat csinálod, ne lepődj meg!”

A symposium záró istentiszteletének egyik imájában a „mi” Füle Auréliánk imájában így fordult Istenhez: „Almighty and lifegiving God, you brought order out of chaos, life out of

300