Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Kálvin Egyházkerület

csoportjaink eggyé lehetnének, hogy ne a sötét éjszakának, hanem a felkelő hajnalnak népe lehessünk.

Viseljünk gondot magyar református testvéreinkre, bárhol is legyenek.

őrizzük meg magyar református értékeinket, s adjuk át a következő nemzedéknek.

Problémáinkat megoldani nem tudom, de ismerek Valakit, Aki tudja, Hozzá folyamodom.

Olyan közel szeretnék lenni hozzátok, mint telefonotok,

vagy szívetek.

Arra sarkallak, hogy tökéletességre törekedjetek, nem pedig középszerűségre; a középszerű nem helyettesítheti a tökéletest.

Ha más véleményen lennétek, legyen bírálatotok építő, imádkozzatok a püspökért, Tanácsért és Egyházkerületünkért.

Nem főpásztor, hanem a Főpásztor szolgája kívánok maradni.

Kérlek, legyetek tevékenyek az Úr szőlőjében, igyekvők és önfeláldozók, amint a mi Urunk is az.

A szavakat tettekkel kívánom felváltani.

A döntő ne a többségi szavazat legyen, hanem közös elhatározásunk.

Imádságaimban és szívemben foglak hordozni benneteket.

Szolgálatban és Urunkért való küzdelmünkben első szeretnék lenni, mert Ő is így kívánja és ti is erre hívtatok el...

☆

Unokám, Krisztina, egy alkalommal velünk utazott az autónkban. Rámnézett és ezt mondta: Nagyapa, te nem jól fogod a kormány kereket!

— Hogy fogjam — kérdeztem.

— így, ni! — mutatta.

Megfogtam a kormánykereket, amint mutatta.

— Jó lesz így? — kérdeztem.

— Jó! — volt a válasz.

— Honnan tudod te, hogy hogy kell fogni a kormányt? — kérdeztem.

— Az édesapámtól láttam! — mondotta.

Én is úgy szeretném fogni Egyházkerületünk kormánykerekét, ahogy azt az én Mennyei Édesatyám fogja...

Ligonier, PA, 1993. május 14. Vitéz Ferenc

160