Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Szabó Dániel: Tallini legáció

a rohamozó arénában, a keresztyénségre, Isten országára hüvelykjét lefelé fordító imperátor szobra, képe szemeláttára? Látszólag semmi különös. Özönlő tömegek, kilátástalan várakozások, meglódulásokat és lemaradásokat megszokott nép. De nem csak ennyi. Most ez a nép egy nagy keresztyén „kórustalálkozó” tanúja is. Hiszen itt már sok-sok irányból befutottak és várakoznak a Pestre készülők, akik új életük örömével, énekével és bizonyságtételével szolgálnak a nemzetek örvénylésében. Nézem a freskókat és nézem az éneklőket. Háború és béke. Nem a szólamok, hanem a szívek békéje árad széjjel.

Már nagyon szorít az erdélyi indulás, de hazafelé még át kell adnom egy üzenetet. Tiszaeszlárra megyek a nagy hóban. Ide iktatták be 82 éves korában Horkay Barna lelkipásztort, aki szintén „immár meghalni” jött haza Kárpátaljáról leányához. A lelkipásztor vő, ifjú Zimányi József átvitte Eszlárra egy alkalmi szolgálatra. Többet vissza sem engedték. Most, szilveszter estéjén az egykori szolgatárs, fogolytárs és hűséges barát üdvözletét hozom részére, tallini legációmból. Esti, templomi köszöntésemmel adom át.

Ki tudhatta ezeket az egyéni és birodalmi sorsokat előre? Ő tudta, ismerte, őt titkos bányájának mélyén még a titkos rendőrség elől is rejtve ő formálta. Ezért ragyog úgy újból rendkívüli történelmi megvilágitásban a Sárospataki Kollégium igéje: „Féljétek az Istent és Néki adjatok dicsőséget!”

Emlék-fák ültetése.

125