Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Szabó Dániel: Tallini legáció
A hideg északon meleg otthonok és szívek várták fiainkat és leányainkat, észt diáktársaikkal házasodtak össze, de többen teljesen magyar családként is ott maradtak, vagy éppen otthonról vittek feleséget, s így lettek kicsi, de magasan képzett és megbecsült kolóniává. Ezen az úton került ki a beregrákosi lelkipásztor, Asszonyi István három gyermeke is, Erzsiké, István és András és költözött ki hozzájuk hűséges feleségével, Lenke nénivel ő maga is. Az egykori sárospataki diák ekkor már lelkésztársaival együtt túl volt a 25+5 évre történt elítélésen, a karagundai, dzsezkazgani rézbányák szenvedésein, 7 év nehéz megpróbáltatásain és túl a 77. évén is. 1956-ban szabadult, s harminc évig gyalog és motoron, hóban, fagyban nagy hűséggel végezte szolgálatát Rákoson és a lerombolt tornyú Kajdonon. Egy öreg falusi ház két szobácskáját bérelték, s ha annakidején — elszökve az IBUSZ csoporttól — titokban meglátogattuk őket, az ablakot rögtön kék papírral takarták be... 1986-ban „vándoroltak ki” gyermekeik után, nagyon gyengén, sok betegeskedés között — ahogyan ők mondták —, már csak meghalni. Azonban alig érkeztek meg, máris felkeresték őket, s kérték meghalásra ne gondoljanak, mert hiszen éppen őket várták, hogy végre nékik is legyen papjuk. S elkezdődött egy új fejezet Asszonyi nagytiszteletű úr lelkipásztori szolgálatában... Hát ők kértek most, ő kért most segítséget kicsi nyájáért és az ünnepért szorongva. Kárpátalja nem tudott adni neki senkit, hiszen a legtöbb lelkipásztor 5—6 gyülekezetben szolgál, vagy óriási közösségekben kell helytállnia. így gondoltak reám, tudva azt is, hogy egyszer az Uraiból jövet, ahol udmurd rokonainkat látogattam meg, már megfordultam észtországi testvéreink között is. Istenem — töprengtem — alig két-három nap van karácsonyig, hogyan tudok én Tallinig jutni. Szakad a hó, jó ha egyáltalán el tudok menni Kárpátaljáig. Ekkor megjelentek előttem mindazok, akikről az imént szóltam, s főként az öreg pásztor és úgy éreztem, ha el is akadok, el kell indulnom, hogy tisztességet tegyek néki, mert mi az Urat most ezen a Földön az ö gyermekeiben szerethetjük és becsülhetjük meg. Vágytam tisztelegni az Űrért való szenvedés és hűség előtt és meggazdagodni az eggyüvétartozás ajándékával. 118
