Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Oláh Béláné: Négy év Amerikában
I Ősz lett, mire berendezkedtünk és kezdtük beleélni magunkat a pesti életbe. 1985 elején volt dr. Nagy Tibor beiktatása a Böszörményi úti református gyülekezetbe. Tibort teológus korától ismertük, szerettük, járt ki evangélizálni Nyírkátára, majd Nagydoboson lett lelkész, a nyírségi egyházmegyében, úgy mint mi. Beiktatására meghívót kaptunk, amit elfogadtunk. A tömeget lefényképeztette, mi csak a gyülekezeti terembe fértük be. A fényképeken látott meg minket, írt Bélának, szeretne találkozni vele. Béla meglátogatta. Tibor közölte, szeretné, ha mint nyugdíjas beosztott lelkész szolgálna a gyülekezetben. Béla nagy örömmel elfogadta, és 1988. december 31-ig, szinte haláláig mellette volt. 1989. április 13-án halt meg, első szolgálati gyülekezetéhez ragaszkodott, Biharugrához, kívánságára az ugrai gyülekezet oda temette el. 1988. július 28-án, az ugraiak megünnepelték az 50 éves házassági évfordulónkat, 10 hónap múlva pedig ott temették el. Férjem élete hátra lévő 5 évét a ligonieri napok emlékei töltötték ki. Boldogan beszélt az archívum rendezéséről, minden papírlapra emlékezett. Ha tanácsot kértek Paliék az utódok számára, készséggel adott. Imáinkban az elkezdett munkánk tovább haladásáért kértük Isten kegyelmét, az utódainkra áldását. Igéjén keresztül megadta hitből jövő imáinkra válaszát. Megértettük, az „Úr útja nem a mi utunk” és „más a vető és más az arató” (Ján 4:37). Végezetül beszámolóm befejezéséül szeretném az Amerikai Magyar Református Egyesület, a Bethlen Otthon Archívum, Múzeum és Könyvtár tagjainak életére Isten áldását kérve szívükre helyezni életünk döntő, vezető erősségét Dávid király 111. zsoltárának 24. versével: „Emlékezetet szerzett az ő csodálatos dolgainak: kegyelmes és irgalmas az Úr". 1995 májusában Oláh Béláné Bakóczi Éva 116
