Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Oláh Béláné: Négy év Amerikában

letnek a vendég apartmentjét, mely állott egy nagy fogadó­szobából, kis konyharész, hálószoba és fürdőszobából. Nagyon kényelmes és szép otthonunk volt, sokkal szebb, mint amit otthon hagytunk. A reggelit magunk készítettük el, az ebéd és vacsora az Otthon lakóival a nagy közös ebédlőben volt. Tehát ilyen vonatkozásban teljesen gondtalanul éltünk! 1980. december 25-én, a templomi szolgálatot angolul Pali végezte, magyarul Béla. Úrvacsorát vettek az Otthon lakói. Minden járó, egészséges lakója az Otthonnak ilyen ünnepi alkalmakon részt vett. Ez volt számomra az első bemutatkozás, mint kántor, ekkor már nemcsak ismerős dallamú zsoltárokat, de számomra új angol énekeket is játszottam. Még dicsére­tet is kaptam! Ünnep másnapján Palinak Crescentbe (OH) kellett 10 órára menni istentiszteletet tartani, úrvacsorát ki­osztani. Ezt a kis gyülekezetét évtizedeken át a Bethlen Ott­hon lelkésze látta el. Havonta egy vasárnap látogatták a hűsé­ges, őseiktől örökbe kapott templomot és ápolták, gondozták, szerettei összetartották a fogyó tagjait gyülekezetüknek. Ez volt az első alkalom, mikor Pali magával vitt engem kántornak. Reggel fél nyolckor indultunk, hogy tíz órára ott legyünk. Két és fél órás út volt ez, ami azonban az én számomra felejthetetlenül kedves út volt. Együtt Palival, beszélgetni, majd a templomi szolgálatát könnyebbé tenni, nem kellett egyedül vezetnie a gyülekezeti énekeket. Itt már csak angol énekeket énekeltek. Délután indultunk vissza, utunkat meg­szakítottuk, és egy barátságos hamburgeres étkezdében meg­ebédeltünk. Bizony, néha 3 óra lett, mire haza értünk! Úgy hi­szem, Pali számára is kellemes „kirándulások” voltak ezek az utak, mert kölcsönösen, még tíz év után is szívesen emléke­zünk reá! Eljött az újév, 1981. Itt gondoskodni kellett a könyvek elhelyezéséről. De hova? Újra érvényesült Pali csodálatos szer­vező készsége, a családi örökség; hiszen Kovács Károly nagy­apja az egri templomot építette, édesapja, Kovács Pál a fegy­­verneki templomot 1928-ban. Bakóczi János hajdúböszörményi Bocskai téri lelkész dédapjától — aki kiváló egyháztörténész volt — és nagyapja Bakóczi Endre hajdúböszörményi Kálvin téri lelkész, aki 1900-ban a Kálvin téri templom alapkövét tette le. Pali itt nevelkedett, gyermekkorát ennek az áldott emlékű „jó Bakóczi Andrásnak” (máig így emlegetik Böszörményben) 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom