Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Oláh Béláné: Négy év Amerikában

NÉGY ÉV AMERIKÁBAN

1979 őszén három hónapra férjemmel, Oláh Bélával Ligonierba érkeztünk, hogy meglátogassuk Kovács Pál öcsénket és családját, valamint édesanyját, dr. Nagy Barnánét, Judit testvéremet. Repülőutunk Hollandián át vitt régen látott szeretteinkhez, szivünk telve volt izgalommal, várakozással, hiszen Amerikát még soha nem láttuk, s az odaszakadt családtagjainkkal sem találkoztunk évtizedek óta. A pittsburghi repülőtéren születési sorrendben, mint az orgonasipok, úgy állt és várt Pali öcsénk öt gyermeke, s izgatottan lesték az érkező utasok között a magyarországi rokonokat. Szavakkal nem lehet leírni azt az érzést, amivel szívünkre ölelhettük őket! Pali a Bethlen Otthon tíz személyes kis buszával szállított bennünket Ligonierba, s a mintegy kétórás kocsiút során szereztük az első élményt Pennsylvania gyönyörű vidékéről. Hegyek és völgyek váltogatták egymást, források és patakok tűntek fel itt is, ott is az országút mentén. Ragyogó őszi színben pompáztak a végeláthatatlan erdők, összehajtó koronáikkal szinte üdvözölték a meszsziről érkezőt. Lankás ívben vonuló hegylánc után egy völgy tűnt elő. — Itthon vagyunk — szólalt meg Pali, s hamarosan elhaladtunk a Gyermek Otthon épülete előtt.

Azt is hamarosan megtudtuk, hogy a nagy bányaomlásban nagyon sok kivándorolt magyar család vált csonkává, s ez tette szükségessé, hogy gondoskodjanak az elhagyatottakról, hajléktalanokról. A Moria hegyén is beindítottak egy otthont az idősek részére, ahol az egészségesek konyhakert munkálásával, állattartással igyekeztek gondoskodni az árvákról és önmagukról a régi épületben. Ez volt a régi a Bethlen Otthon elődje, a Gyermekotthon 1921-től 1977-ig, 55 éven át adott otthont árván maradt gyermekeknek.

Az egyre fejlődő idősek otthona lassan kinőtte az épületet, s amikor mi megérkeztünk Ligonierba, éppen az új igazgatói lakás épült, hogy a régi épületben helyet adhassanak az irodahelyiségeknek, s újabb betegszobákat is létesíthessenek.

Meglehetősen szűkösen élt akkor a család még a régi épületben, ahol a földszinten voltak összezsúfolva az eladott árvaház kellékei, iratai. Az emeleten az igazgató család részére há105