Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Dr. Havadtőy Sándor: Magyarország és Erdély 1993 őszén
hogy szószólója legyen az elcsatolt területeken élő magyarságnak. A „Magyar Hírlap” június 11. számában például Heiszler Vilmos, történész, „Ami a határokon túl van...” című írásában azt fejtegeti, hogy ne emlegessük a határokon túli körülményeket. Teszi ezt pedig akkor, amidőn a Délvidéken 300.000 magyar becsomagolva reszket, hogy a szerbek mikor fogják őket kiverni otthonaikból. A megalkuvás, a meghunyászkodás, a nemzeti egységről való lemondás szelleme egyre jobban fenyegeti az országot. Meghúzzuk magunkat Magyarország bunkerében? És mi lesz, ha egyszerre három millió magyar menekült kényszerül az országba? Erről azonban nem esik szó. A bunker mentalitásra jellemző, hogy igen sokan a felvidéki magyar testvéreinket szlovákoknak, az erdélyieket románoknak, a délvidékieket pedig jugoszlávoknak titulálják. E jelzők használata még teológiai tanárok ajkán is elhangzik, sőt azt jogosnak is tartják, nem gondolva arra, hogy milyen sebet ütnek testvéreiken és a magyar nemzeti egységen. Átlépve az erdélyi határt, azonnal érezhető a romániai gazdasági élet teljes csődje. Az utak rosszak, gondozatlanok, az üzletek üresek, a vendéglőkben csak szeszes ital kapható, a szállodák piszkosak és használhatatlanok. Az illemhelyekről áradó szag arra kényszeríti a jámbor utazót, hogy messze elkerülje azokat. A határon a várakozást most már a nyugati utasokra is rákényszerítik. Nem ritka az, ha a határi útlevél és vámvizsga egy egész napot is igénybe vesz. Nagy vesztesége az erdélyi magyarságnak a német és zsidó lakosság kiárusítása. Amint utóbb megtudtuk, az amerikai zsidó közösségek tíz ezer dollárt fizettek Ceausescunak egy-egy romániai zsidó lakós elbocsátásáért. A nyugat-német kormány pedig hasonló módon vásárolta ki Románia német lakosságát. Jelenleg csupán 12.000 szász él Erdélyben, többnyire öregek, akik nem kívánnak kiköltözködni otthonaikból. Ez a nagyszabású kiárusítás meggyöngítette a magyar kisebbség pozícióját is. De nagy kihatással van főleg az ipari és kereskedelmi életre. Nincsen korrekt vállalkozó réteg, a magyarok ilyen irányú törekvését pedig a többség féltékeny rafinériával akadályozza. így a kereskedelmi élet a cigányok kezébe csúszott, akik lovas szekerekkel közvetítik a fekete árút faluról-falura, városról-városra. A külföldi befektetés ilyen körülmények között még mindig nem 101
