Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)

Posta József: Apáczai Csere János nyomdokában

APÁCZAI CSERE JÁNOS NYOMDOKÁBAN

Reményik Sándor szava úgy Erdélyben, mint nekünk a szétszórtságban élő magyaroknak — a jövőt illetően — biztatás és erőforrás: „Isten mindannyiotoknak, vitathatatlan jogot ád, Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát... ”

Az erdélyi iskolákért való felelőségtudat, áldozatvállalás megindotta sok magyarnak a szívét, midőn ez esztendő április hónapjában, a kolozsvári Református Líceum (Kollégium) énekkarának északamerikai koncert előadásaira eljöttek. Nem csekély fáradság és töredelem volt — a hosszú utazáshoz nem szokott 46 középiskolás diák, valamint Székely József iskolaigazgató (lelkipásztor) és Székely Árpád énekvezér részéről — fegyelmezetten és következetesen végig látogatni azokat a helyeket az Államokban, majd Kanadában, ahol estéről-estére szívet indítóan énekelték az ősi magyar zsoltárokat és népdalokat. De nem csekély feladat volt a helyi szervező bizottságok részéről sem ennek a 48 embernek a szállásáról gondoskodni, védnököket keresni. Tiszteség és köszönet illésé mindazokat, akik ezt önzetlenül, a magyarság ügyéért tették.

Úgy érzem, hogy nem csak ezek a lelkes fiatalok, tanáraik, Erdélyi Református Egyházunk sokat megpróbált vezetői, de mi is itten Amerikában, akiknek szívügyük az Erdélyi Magyar Iskola sorsa, hogy valamennyien együtt Apáczai Csere János nyomdokában haladunk. Éreznünk kell, hogy a múlt kötelez; és, aki iskolát épít, az életet nyer — mondja egy régi mondás. Gondoljuk csak el: Kolozsvárnak 1526 óta van protestáns iskolája. Előbb Lutheránus, majd 1545 óta Református kézen. A Farkas utcai református templommal szomszédos telekre az 1650-es években II. Rákóczy György fejedelemsége alatt költözött, s felvirágzása Apáczai Csere János nevéhez fűződik, aki nemzetünknek, mind a mai napig legnagyobb tanítómestere. Ó vállalkozott annak a nagyszabású nemzeti művelődés politikának a megteremtésére, amelynek irányelveit Bethlen Gábor fejedelem tűzte ki, részleteit pedig Bessenyei és Széchényi valósították meg.

Apáczai az iskolákat a nemzeti életerő legfőbb forrásának tekintette, s maga személyében elsőként megteremtette az európai értelemben vett széleslátókörű magyar tudós példa-71