Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)
Bertalan Imre: Köszöntés - Felhívás
KÖSZÖNTÉS - FELHÍVÁS Bethlen Otthonunk mindennapi gondja mellett az intézet jövője is foglalkoztatja az Otthon fenntartó testületéit: a Református Egyesület, az Amerikai Református Egyház, a Kálvin Zsinat, a Presbiteriánus Konferencia választott vezetőit. Már ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy az Otthon mindenkori időszerű fejlesztése az amerikai magyar reformátusok közös feladata. Mindnyájan érezzük, hogy a Bethlen Otthon egységünk szimbóluma, sőt, mi több, munkálója. Nos, mi az a fejlesztési objektum, ami odakívánkozik az időseket gondozó otthon, és a nyugdíjasok faluja mellé, mint szükség és igény követelte intézmény? Utalok az Emlékkönyv címlapjára, melyen láthatjuk a Levéltár és Konferencia Központ megvalósításra kész tervét. De mi szükség van múzeumi részleggel ellátott, Bethlen Gyűjtemény néven emlegetett levéltárra? Amerikai magyar református történetünk képekben, nyomtatványokban most ott van felhalmozva, rendezett, de agyonzsúfolt állapotban, tűzveszélyes raktárhelyiségben. Százéves történetünk, a hagyaték elkötelező rendeltetésével bízatott reánk. A drága kútfő feltárásra vár. Először azonban hozzáférhetővé kell tenni. Milyen más célt szolgál a terv? A tervben benne foglaltatik egy konferenciák tartására alkalmas részleg minden kívánalmával. Egyszer volt konferencia központunk, a Gyermekotthon szép termével, konyhával, ebédlővel, vendégszobával, igazgató lakással. Az épület eladásával a Bethlen Otthon mindenestől felköltözött a Mária hegyére. Ott kell otthonra találnia a közösséget építő szolgálatnak. Mert a Bethlen Otthon szolgálni hívatott nemcsak az időset, de a fiatalt is, nemcsak a beteget, de az egészségeset is, nemcsak a lelkipásztorok, de a presbiterek közösségét is. Újra meg újra eszünkbe jut az amerikai magyarok nagy barátjának, dr. Újszászy Kálmánnak üzenete: „Ma is vallom, amit mindig vallottam: ahhoz, hogy Ligonier nemcsak találkozó helye, hanem szellemi központja is legyen az északamerikai magyar reformátusságnak, sőt tovább, ugyanilyen központja legyen a szétszórtságban éló magyar reformátusságnak, ahhoz szükség van mind az Archívumra, mind a Múzeumra és ezek melléképületeire.” A gyűjtemény szék7
