Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)
Dr. Medyesy László: A Második Magyar Református Világtalálkozó és a Református ökumené
is elkísért bennünket a világtalálkozóra. A legszebb ökumenikus közösség, a Krisztus testben való egység legbensőbb kifejezése, a kétszáz lelkész által kiszolgáltatott közös Úrvacsora a sokfajta és sokfelől érkezett résztvevőt egy hatalmas gyülekezetté formálta. Az ökumenikus kapcsolatok különleges alkalmait szolgálta a gyülekezeti találkozók vasárnapja is, amikor vendéglelkészek prédikáltak az őket és egyháztagjaikat befogadó házigazdáknál. Ezzel a találkozó elérte egyik célját, az egymás hite által való épülést. Lehetőség nyílt arra, hogy testvérgyülekezeti kapcsolatok alakuljanak ki, amelyek a magyar református ökumené legfontosabb munkamezői. Nagy öröm volt számomra, amikor a budapesti kisstadionban először pillantottam meg az ősi magyar címer mellett a Világtalálkozó jelvényét a glóbuszhálón, két könyvön álló zászlós bárányt. Ennek képét kérésemre Makkay Árpád, wallingtoni egyháztag, grafikus művész rajzolta meg 1985-ben. Ezekkel a szavakkal vettem át tőle a munkát: „ez lesz a leghíresebb alkotásod, ez túl él majd téged is és engem is”. 1987- ben, a Bethlen Naptár a magyar ökumené jelképeként közölte először, míg Magyarországon a Reformátusok Lapja 1989. augusztus 20-án hozta le. Mivel a Magyar Reformátusok Világszövetségének is hivatalos szimbólumává lett, így véglegesen bevonult jelenkori egyháztörténetünkbe. Szolgálja ott, Isten segítségével, a Magyar Református Ökumenét. Elkerülhető lett volna a világgyűlés egyetlen kesernyés örömmel vegyült alkalma, az, amikor a debreceni kollégium nagytermében kihirdették a megalakult Magyar Reformátusok Világszövetségének hírét a vezetőség névsorával. Sok esztendei várakozás, imádkozás és munka előzte meg ezt a pillanatot. Az ötven esztendeig elnapolt alakítás mindenki nagy örömére megtörtént és a Magyar Református Ökumené hivatalos rangot kapott. De, a vezetőség választás metódusa körül kérdések merültek fel. Ezt két okból meglehet érteni. A hivatalos programfüzet szerint, a választások nem képezték a világgyűlés anyagát, míg a megalakulás kihirdetése és az ünnepélyes fogadalomtétel, igen. így az a benyomás alakult ki, hogy a világgyűlés adja áldását arra, aminek formálásába nem szólhatott bele. Nem lett volna ebből bizonyára semmi félreértés, ha nem 45
