Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)

Svájc

hűségesen végezte a skandináviai országokba került magyarok közt a lelkipásztori munkát, megromlott egészségi állapota miatt betegszabadságot kellett kérnie, majd nyugdíjba vonult. Munkáját az erdélyi származású Molnár-Veress Pál evangélikus lelkész vette át, míg a svájci Bern és Biel új lelkigondozója az Aradról, Erdély kapujából először Németországba kikerült Péter Iván református lelkész lett. A Németországban működő, Burg Kastl-i magyar gimnázium protestáns tanulóinak az eddigi, evangélikus hitoktatóját e munkában egy magyar református lelkipásztor váltotta fel. Örvendetes módon megoldódott a hosszabb idő óta elárvult hannoveri (Északnémetország) gyülekezet rendszeres lelkigondozásának a kérdése. A német egyházi hatóságok jóváhagyták, hogy ezt a szolgálatot egy, a várostól nem túl messze élő német evangélikus lelkész teológiát végzett magyar református felesége végezze.

A Protestáns Magyar Szabadegyetem, a Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciával és a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalommal 1990 tavaszán, a német—holland határ közelében közös, nagylétszámú ökuménikus konferenciát rendezett: az ezt megelőző években, valamint 1991-ben mindegyik szervezet saját konferenciájára hívta meg a nyugateurópai magyar keresztyéneket. Mindegyik alkalom jól látogatott volt. 1990-ben és 1991-ben közös teológiai konferenciával kapcsolódott össze a két magyar történelmi protestáns egyház lelkészeinek és laikus vezetőinek a találkozója: a tavalyit a délnémetországi Heidenheimben, az ideit a svédországi Lundban tartották. A magyar rádiószolgálat munkája a hagyományos keretben folytatódott, az „Útitárs” címet viselő lap minden esztendőben hat ízben jelent meg.

De beszélhetünk változásokról is, amelyek azonban igen gyakran nem látványos jellegűek, sőt sokszor egészen elrejtettek voltak. Ezek teljes felsorolása lehetetlen, még egy kísérlet is szétvetné e cikk kereteit, így nem törekedhetek teljességre, közülük csak ötöt sorolok itt fel.

1. A nyugateurópai magyar protestáns gyülekezetek tagjainak a „derékhada” 1956-ban, illetőleg 1957-ben, vagy azután Magyarországról külföldre érkezett evangélikusokból és reformátusokból áll. Bár élnek még jónéhányan — főleg Németországban — az 1944 után kikerültek is, de az egyházi

265