Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)

Svájc

nevű községbe látogatott, ahol Veres-Kovács Attila püspökhelyettessel közösen végezte az istentiszteletet.

Jelentős esemény színhelye volt július 14-én Zürichben a Prediger-templom. Ezen a vasárnap délután Svájc számos helységéből összesereglett nagy gyülekezet előtt Tőkés László püspök hirdette az igét, aki feleségével, Edit asszonnyal együtt hivatalos svájci körútja során alkalmat talált arra, hogy Svájcban élő magyar testvéreivel találkozzon. Az istentisztelet, noha protestáns rendezésben, mégis ökumenikusnak mondható, hiszen sok katolikus testvérünk is jelen volt. A helyi jelkész, Joób Olivér, szabadságon lévén, Szathmári László baseli lelkész töltötte be a „házigazda” szerepét, három héttel a Világtalálkozó után viszontlátva nagyváradi vendéglátóját. A csaknem 4000 frankot kitevő persely-pénzt a Királyhágó-melléki Egyházkerület magyar iskoláinak támogatására Tőkés László rendelkezésére bocsátottuk.

Ugyancsak Zürichben, a katolikus Bruder Klaus templomban tartottuk hagyományos Szt. István ünnepi istentiszteletünket augusztus 25-én. Ez az istentisztelet sajnos legtöbbünkben — katolikusokban és protestánsokban egyaránt — rossz emléket és keserű szájízt hagyott. Évek óta gyakorolt hagyomány ugyanis, hogy ezen az istentiszteleten a két gyülekezet egy időben, párhuzamosan tartja úrvacsoráját, ill. eucharisztikáját. Ugyancsak szokás szerint az istentiszteleten vendégek is szolgálnak. Ebben az évben katolikus részről Kada Lajos címzetes érsek, a Szentszék Istentiszteleti és Szentségi Kongregációjának titkára, protestáns részről pedig Kövy Zsolt, a Pápai Tudományos Gyűjtemények és az újonnan induló kollégium főigazgatója volt jelen. Joób Olivér mint házigazda protestáns részről, a szombat délutáni mindent tisztázó megbeszélésről még úgy ment el, hogy minden rendben van, az istentisztelet a hagyományos módon fog lezajlani. Későn este telefonált neki a helybeli katolikus kolléga, Vizauer Ferenc, hogy a protestáns úrvacsoráról mégis le kell mondani, sőt protestáns lelkész még bűnbánati imádságot és feloldozást sem mondhat. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a döntés nem Vizauer Ferencben született meg. Viszont

— a katolikus egyházban uralkodó, szervilizmust parancsoló hierarchikus rend miatt — neki nem volt mit tennie. A hívek

— mindkét részről — csak az istentisztelet előtt tudták meg a té-262