Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)

Amerikai Magyar Református Egyház

Tagjaink segítik egymást — megoldatlan probléma nincs is. Az egymás iránti keresztyén szeretet és megbecsülés él; reméljük, hogy meg is marad.

Természetes, vannak hibák, de ezek legfeljebb csak lassítják, de nem tartják vissza a kitűzött cél munkálását.

Cél pedig van — és annak megvalósításáért keményen küzd ez a kis gyülekezet.

A Presbiteriánus Egyházzal és elöljáróival kitűnően tudunk együtt működni; a jó Isten áldja meg őket közös törekvéseinkben. Közös terv az épület újraburkolása és iskola épületeink renoválása.

Ibolya Nőegyletünk dolgozik. Igaz, tagsága nem sok; ennek ellenére — az elmúlt évben megajándékozták az Egyházunkat 500 dollárral.

Ami meg nem érthető lenne, ha nem így végeznénk keresztyéni életünket. Sokszor felmerül ez, miért nem előbb talált egymásra a két Egyház? — Nyilvánvaló, hogy idő kell a mithosz és a valóság kitisztázásához. Az Úr adott időt, és ezt nekünk pozitív irányban fel kell használnunk. Ehhez kell az Ő kegyelme és ereje.

Imádkozunk ezért, és ez itt nálunk sokszor csodát gyümölcsöz. A nyár folyamán lelkészünk részt vett a II. Református Világtalálkozón. Isten Igéjét hirdette Tokaj városában egy összevont istentiszteleten. Erdélyből és a környező kis városokból megtelt a templom és öröm volt látni és érezni, hogy törődünk az imádság szárnyán egymással. Köszönetét mondunk Péter András lelkipásztornak és kedves feleségének a szívélyes fogadtatásért és a lehetőségért, hogy ilyen formán is résztvehettünk a lelkek nagy találkozóján.

Hosszú évek után, az elmúlt évben három fiatal konfirmált: a lelkész leánya, Annabella Batiz, Robert Gerzsenyi és Erika Gerzsenyi.

Kötelezettségeinknek évről-évre eleget tettünk és eleget teszünk — adósságunk nincs.

Hálás vagyok gyülekezetünk minden tagjának mindazért a segítségért, amit szívből és örömmel tesznek évről-évre.

Egyházunk életének és munkájának összefoglalása röviden ez: „Legyen és maradjon az Űr gyülekezetünknek és benne bízó népének őriző pásztora. ”

152